Apám szeretete   2007-10-27 02:48:08, Szombat        Közeleg a halottak napja, s nekem is egyre csak az apukámon járnak a gondolataim!!! .... NAGYON HIÁNYZIK!!!! .... A két nagyobb lányom az édesapám szemét örökölte, ugyan olyan gyönyörű, csillogó kék szemük van, mint az édesapámnak!!!!

Ez a vers, most fogalmazódott meg bennem!!! Bár már meghalt az én drága, szerető apukám, de mégis a szivemben örökké élni fog!!!!









SOHA EL NEM MÚLÓ SZERETET


Selymes bársony érintése,
Olyan, mint apám ölelése!

Hova tünt, az egykori tavasz,
Amikor még hallhattam szavad?

Elvitt rég tőlem a zord halál.
Lelked velem maradt, ... talán!

Nevetésed még mindíg hallom én.
Emléked a szívemben, örökké él!

Mikor lányaim arcán mosoly kél,
Mosolyukban sokszor téged látlak még!

Úgy hiányzól nekem, édes apukám!
Lángoló lelkem, vajon gyógyírt talál?

Óh, míly kegyetlen is hozzám a sors!
SZázszor reméltem: Csak rossz álom volt!

Elhervad a virág is,... S végül lehull a lomb.
Reggelt, s a déli napot, este felváltja a hold.

Ezerszer olvastam csodás verseidet!
Tőled örököltem meg én, a rímeimet!

Ebből merítem most versemhez ihletem!
Téged övezzen apukám, örökös tisztelet!