Ismét beszélgettem belső szellemi tanítómesteremmel. Ezúttal nem volt valami kedves hozzám. Kérdeztem, miért. Íme a válasz:

Olyan tulajdonság, hogy kedvesség, nincs.

Ne zúgolódj, ne kezdj ellentmondani, mielőtt hallanád, amit mondani fogok. Gondolkodj, utána meghallgatlak, ha még akkor is lesz mondanivalód.

Ha valaki békében van önmagával és jó a kedve, vagyis belül kiegyensúlyozott, kedélyes, megelégedett és kedves (itt ezt úgy értsd, mint mikor nedvet öntök rád, s te nedves leszel; ha kedved van, akkor kedves vagy), akkor tud másokra figyelni, emotív lenni.