A közhelyek mindenkit utolérnek. Amin nevettem hajdan, most úgy tűnik, valós érzés: Öregszem, mert a mai kor jópár csodájára nincs igazán igényem, vagy érzékem.
Például ezek a nemtudoménmicsodák, mint a network.hu, vagy az iwiw.hu.
Megtörtént már az iwiw-en, hogy valakinek a jelölését azért nem fogadtam, mert tudtam, hogy egy sort sem fogunk váltani. Ő kissé sértődött felhanggal a betűi mögött kérdezte, hogy "tényleg nem ismerem"?
Értem amit mondasz. Tudod, azon a másik közösségi oldalon én hogy jártam?
Egy számomra nagyon kedves gyerekkori ismerősömet(akibe először szerelmes voltam)megtaláltam, nagy örömmel bejelöltem, el is fogadta. Egyszer csak azt vettem észre, törölt...megint bejelöltem, elfogadta, megint törölt, aztán kezdtek eltünedezni az ismerősei, maradt neki három. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság és írtam neki egy nagyon kedves hangú levelet. Válaszolt, és szépen elmagyarázta kb. ugyanazt amit most te, és hogy eztán aki akarja az így is megtalálja. Évike megértette és azóta amikor eszembe jut, írok neki és igaz ez fordítva is.
Miért félsz a sértődéstől? Miért akarsz mindenáron megfelelni? Hol van itt hajjaj? Nincs, szerintem....De annak örülök, hogy most ezt meg tudjuk vitatni! :))
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Andriska újabb értetlenkedése
14 éve | 6 hozzászólás
A közhelyek mindenkit utolérnek. Amin nevettem hajdan, most úgy tűnik, valós érzés: Öregszem, mert a mai kor jópár csodájára nincs igazán igényem, vagy érzékem.
Például ezek a nemtudoménmicsodák, mint a network.hu, vagy az iwiw.hu.
Megtörtént már az iwiw-en, hogy valakinek a jelölését azért nem fogadtam, mert tudtam, hogy egy sort sem fogunk váltani. Ő kissé sértődött felhanggal a betűi mögött kérdezte, hogy "tényleg nem ismerem"?
Ezek után szó nélkül fogadtam a jelölését.
Címkék: andriska értetlenkedik
Utolsó hozzászólás
Tovább