Mostanában az a furcsa érzésem támadt, hogy esetleg én olyan lassan érek, hogy most jutottam kamaszkorba, amit rendesen tizenévesen él át a többség. Olyan pattanásos a lelkem, hogymég!!!

Én most csinálok akkora baromságokat, mint a fiam 14 évesen.

Most akkor mi van???

"Az élet nem küzdelem, hanem folyamat. Minden gyengeség helyrehozható, soha nem késő egy elrontott életet jó irányba terelni.

A rosszban meg lehet találni a parányi jót, csak keresni kell, majd azt  felnagyítani és máris van értelme az egésznek." (nemtomki)

"Az élet leckék sorozata. Minden lecke az ember megerősítését szolgálja." (Németh Gabriella)

A közhelyek mindenkit utolérnek. Amin nevettem hajdan, most úgy tűnik, valós érzés: Öregszem, mert a mai kor jópár csodájára nincs igazán igényem, vagy érzékem.

Például ezek a nemtudoménmicsodák, mint a network.hu, vagy az iwiw.hu.

Megtörtént már az iwiw-en, hogy valakinek a jelölését azért nem fogadtam, mert tudtam, hogy egy sort sem fogunk váltani. Ő kissé sértődött felhanggal a betűi mögött kérdezte, hogy "tényleg nem ismerem"?

Ezek után szó nélkül fogadtam a jelölését.

Szóval most meg az mozog a fejemben, hogy mik is ezek a közösségek, meg klubok?

Hogy kell ezekbe belépni, meg minek? Miért jó az nekem?

Ki mondta vajon - B. Shaw, vagy Woody Allen - , hogy nem lépne be egy olyan klubba, amelyik hajlandő lenne még őt is felvenni tagjai sorába?!

Akkor én mit szóljak?

Úgy néz ki, hogy egy tanéven át egy Erdélyből származó, Szolnokon éló, volt NB II-es kézilabdás ceglédi tűzoltóval leszek egy szobában, akiről kiderült, hogy kilépett a Hit Gyülekezetéből és most valami karizmatikus társaság tagja.

Mondjátok meg, miféle leosztás ez a fentiek részéről.

Miért nem tudnak a fenn valók végre (akár véletlenül is) egy nagymellű, nagyseggű, kellő helyeken telt, de egyébiránt karcsú, keveset gondolkodó, egyszerű észjárású nővel összezárni...