Kis türelmet...
Kis türelmet...
14 éve | 9 hozzászólás
Na, ez egy egészen homályos értelmű bejegyzésnek indul. Magam sem tudom, mi sül ki belőle. Ha valaki megérti, mit akarok írni, írja meg nekem is!
Szóval:
A környezetem mintha beskatulyázott volna, mint megrögzött elégedetlenkedőt, örök lázadót. No igen, valóban úgy tűnhet, hogy nekem semmi se jó. Hiszen azt szóvá teszem, ami nem tetszik a világban, azt meg nem mondom el, ha valami megnyeri a tetszésemet.
Az esetleg nem jelent valamit, hogy nem mindenre sütöm rá a negatív bélyeget?
14 éve | 2 hozzászólás
Azon gondolkodom éppen, hogy megszaporodtak a közösségi oldalak. Már ha ez a helyes szak(barbár) kifejezés.
Network, facebook, iwiw, stb.
Nekem már követhetetlen. Néhányban ugyan benne vagyok, mert berángattak olyan emberek, akiket szeretek, kedvelek, azzal, hogy ez aztán igazán. Dehát egyik ilyen oldalra sincs túl sok időm. És tényleg egy citromaillal is tökéletesen ellevelezgetek.
Nagyon szeretek egyedül lenni.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Andriska filozofál
14 éve | 1 hozzászólás
"Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés."
/Weöres: A teljesség felé/
* Ha így van, mi hasznom abból, ha a végtelenbe nézek? Azt az illúziót keltheti bennem, hogy több vagyok magamnál. Valójában nem vagyok több, mint a térben szorongó ember. Mit sem segít sorsom jobbra fordulásában, hogy a végtelenbe tekintettem.
* Inkább itt és most kell élnem.
Címkék: véges és végtelen dilemmája
Utolsó hozzászólás
Tovább