"Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés."
/Weöres: A teljesség felé/
* Ha így van, mi hasznom abból, ha a végtelenbe nézek? Azt az illúziót keltheti bennem, hogy több vagyok magamnál. Valójában nem vagyok több, mint a térben szorongó ember. Mit sem segít sorsom jobbra fordulásában, hogy a végtelenbe tekintettem.
Mariska visszafilozofál:
Miért szorongsz?Nekem a pillanatnak élni:azt jelenti,nem szorongok.A belőlem áramló gondolatok részei lesznek egy nagy egésznek,amik majd létrehoznak valamit.Saját magam számára is megteremtve,hiszen gondolataim teremtő ereje hatalmas.
Az összhang állapota számomra azt jelenti:igen is van felsőbb teremtő hatalom,ha figyelem és értem önmagam,akkor eldönthetem,az itt és most-ban ,hogyan cselekszem helyesen.És csak számomra jelenti azt,hogy helyesen.Lehet mások számára érthetetlen.De ez nem az én problémám.Ez az ő problémájuk.
Nem tudok és nem is akarok úgy létezni,ahogy másoknak megfelel.És ez nem azt jelenti,hogy felrúgom a szabályokat.Pont azokat nem,amikről Te is beszélsz.Igyekszem másnak kárt nem okozni.És ez nem jelenti azt,hogy nem bántódnak meg az emberek,ha ezt,vagy azt mondom,teszem.De ez megint az ő problémájuk.
És nem ítélem el azt,aki más úton jár.Hiszem,hogy minden út elvezet a célhoz.Van kinek sztrádán,van kinek földúton....hosszabb,vagy rövidebb ideig tart.
Azért szorong az ember a térben,mert nem látja a pontot,amiben benne van minden,ami Isteni?
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Andriska filozofál
14 éve | 1 hozzászólás
"Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés."
/Weöres: A teljesség felé/
* Ha így van, mi hasznom abból, ha a végtelenbe nézek? Azt az illúziót keltheti bennem, hogy több vagyok magamnál. Valójában nem vagyok több, mint a térben szorongó ember. Mit sem segít sorsom jobbra fordulásában, hogy a végtelenbe tekintettem.
* Inkább itt és most kell élnem.
Címkék: véges és végtelen dilemmája
Utolsó hozzászólás
Tovább