"Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés."

/Weöres: A teljesség felé/

* Ha így van, mi hasznom abból, ha a végtelenbe nézek? Azt az illúziót keltheti bennem, hogy több vagyok magamnál. Valójában nem vagyok több, mint a térben szorongó ember. Mit sem segít sorsom jobbra fordulásában, hogy a végtelenbe tekintettem.

* Inkább itt és most kell élnem. Itt és most élek. A gondolatom, melyet kilőttem a végtelen térbe, már időn kívül létezik. Ha nem tudom irányítani, hogy ide, vagy amoda menjen, s onnan ilyen, vagy amolyan, számomra hasznos ismeretet közvetítsen, ami segít nekem, rajtam itt és most, akkor haszontalan.

* Akkor viszont, ha csak az itt és most van, akkor nincs rajta kívül semmi. Sem Isten, sem mennyország. Ha nincs sem Isten, sem mennyország, akkor pokol sincs. Ha mindezek nem léteznek, akkor eddigi törvényeink, melyek biztosították az együttélést, semmissé válnak. Ha az eddigi törvények semmissé válnak, akkor megszűnik az egység és a rend. Ahol nincs egység és rend, ott sokszínűség van, de kaotikus.

* Érdemes-e eldobni eddigi törvényeinket? Tudunk helyettük jobbat? Nem. Mindenben fogunk tudni hibát találni. Hibás törvényeinket sok fölösleges áldozattal dobjuk el és alakítsunk újakat helyettük? Csak azért, mert az eddigieket únjuk? Csak azért, hogy történjen valami? A látszat kedvéért?

* Jézus és követői a végtelen térből hoztak törvényeket, ahogyan Buddha és követői, Mohamed és követői és sorolhatnánk még. Törvényeiknek még rengeteg felderítetlen aspektusa lehet. Ha művük egy palota, hát még sok lehet a be nem járt szoba. Segítséget, mankót nyújtottak, de el kell jutni oda az egyénnek, hogy használni tudja a mankót, majd később nélküle is képessé váljon járni. Aki még nem tud mankó nélkül járni, jobban jár, s rajta keresztül a közösség is jobban jár, ha az illető mankózik. Az itt tartó egyén menjen templomba, végezze a közös gyakorlatokat, tartsa be az általános szabályokat, s aránytalanul könnyebb lehet az élete, hosszú távon. Aki viszont már elég erős, tegye le a mankót és menjen békével, mert számára elkezdődött az élet. De soha ne nézze le a mankósokat, mert abban a percben nyomorékká válik és mankó, valamint járóképesség híjján leesik az árokba. Letér az élet útjáról.