Értem amit mondasz. Tudod, azon a másik közösségi oldalon én hogy jártam?
Egy számomra nagyon kedves gyerekkori ismerősömet(akibe először szerelmes voltam)megtaláltam, nagy örömmel bejelöltem, el is fogadta. Egyszer csak azt vettem észre, törölt...megint bejelöltem, elfogadta, megint törölt, aztán kezdtek eltünedezni az ismerősei, maradt neki három. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság és írtam neki egy nagyon kedves hangú levelet. Válaszolt, és szépen elmagyarázta kb. ugyanazt amit most te, és hogy eztán aki akarja az így is megtalálja. Évike megértette és azóta amikor eszembe jut, írok neki és igaz ez fordítva is.
Miért félsz a sértődéstől? Miért akarsz mindenáron megfelelni? Hol van itt hajjaj? Nincs, szerintem....De annak örülök, hogy most ezt meg tudjuk vitatni! :))

Válasz

A csudába, Baglyocska, hát mi van itt? Neked válaszoltam előbb és nem ment fel.
No még eccő!
Nem látok okot a sértődésre. Amit írtál, azt tudom, de értetted a problémámat? Akit egy ilyen oldalon visszautasítasz, vagy nem fogadsz, az megsértődik.
Nekem széles a köröm. Ahogy akárkivel nem járok össze, úgy a virtuális valóságban is zavar, ha valaki belép az én széles körömbe, akivel a való világban sem tartok kapcsolatot. A köszönös és 5 évente három barátságos mondat még nem felkérés tangóra. Vagy tényleg nem értitek, mi bajom?

Előzmény

Válasz

Na de én attól vagyok ilyen szeretetre méltó marha, hogy mindig mindenkinek meg akarok felelni, különben egy tapló paraszt lennék, egy önző mezőgazdász!
De ha már így ajánlkoztál, Mariskám, akkor van amit nem értek. Kérlek, magyarázd el nekem a nők lelkének rejtelmeit...

Előzmény

Válasz

Nem érzek okot a sértődésre. Értem én, de ti értitek-e, hogy az ilyen oldalakon mintegy kötelező a fogadás, különben hajaj!?

Előzmény

Válasz

Tényleg öregszel, és a csodát tényleg nem akarod meglátni. Tudod miről beszélek, vagy magyarázzam el? Andriska.....Botor dolog volt részemről, azt hinni, hogy az jó lesz, ha lesz egy olyan hely, ahol véleményt cserélhetünk....Jól írta Mariska, semmi sem kötelező....az sem hogy jól érezzük magunkat!
Az meg, hogy kinek hány ismerőse van, kinek számít? Saját magunknak!
Én akkor is jól meglennék, ha csak két ismerősöm lenne, de én én vagyok, és örülök, ha van olyan ember aki megtisztel azzal, hogy jelöl. TE döntesz! Minden esetben!
Csak reménykedni tudok, hogy ez a komment nem tántorít el, és nem sértődsz meg! A mai nap fényében....

Válasz

Kedves Andriska!
Semmi sem kötelező,ne akarj már annyira megfelelni!Tudod,nálunk felnőtteknél ez úgy van,hogy eldöntjük,mit szeretnénk.(pl.regisztrálunk ilyen közösségi oldalakra)
Ki ezért,ki másért.van aki sok ismerőst szeretne,gyűjteni,van aki információt,van aki írni akar,van aki olvasni.És innentől megint van választásom,hogy elfogadok-e egy-egy jelölést,vagy nem,esetleg később törlöm,vagy nem.Az pedig hogy ezeket a dolgokat ki hogyan dolgozza fel,legyen a saját problémája.
Lehet,hogy kicsit bonyolult,amit írtam,de állok rendelkezésedre,csak kérdezz nyugodtan,ha valamit nem értettél!Szeretettel ölel:öreganyád,Maris:)

Válasz