Nem a magam akaratából vagyok. Legalábbis nem tudok róla, hogy én akartam volna. Amit pedig nem kértem, különösen ha sokszor örömöm sem telik benne, azért hálás nem tudok lenni.
Valahogy úgy alakult, hogy eltelt éveim alatt nem sajátítottam el a társadalmi sztereotípiákat. Tágra nyílt lelki szemekkel tudok csodálkozni azon, mikor emberek arról beszélnek, hogy mennyire szeretik a munkájukat, a hobbijukat, az életet, stb. Vajon mennyi belőle az igazság? Vajon akkor is így gondolja, mikor rossz passzban van?
"Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, melly ég felé viszen,
S mi a helyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharczok tiszta sugaránál
Ollyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!"
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
A lét értelmetlensége
13 éve | 3 hozzászólás
Nem a magam akaratából vagyok. Legalábbis nem tudok róla, hogy én akartam volna. Amit pedig nem kértem, különösen ha sokszor örömöm sem telik benne, azért hálás nem tudok lenni.
Valahogy úgy alakult, hogy eltelt éveim alatt nem sajátítottam el a társadalmi sztereotípiákat. Tágra nyílt lelki szemekkel tudok csodálkozni azon, mikor emberek arról beszélnek, hogy mennyire szeretik a munkájukat, a hobbijukat, az életet, stb. Vajon mennyi belőle az igazság? Vajon akkor is így gondolja, mikor rossz passzban van?
Címkék: andriska filozofál 2.
Utolsó hozzászólás
Tovább