https://www.facebook.com/pages/Keresztény-állásbörze-klub-Christian-job-market-club/113261195438229&sk=info

ISTEN SOHA SINCS VÁLSÁGBAN! FONTOS! HA MUNKÁT VAGY MUNKAERŐT KERESEL MO.-ON VAGY KÜLFÖLDÖN IDE ÍRJ! EZ EGY LEHETŐSÉG A VALÓS SZÜKSÉGEK BETÖLTÉSÉRE KRISZTUS TESTÉBEN. A KLUB NEM ÜZLETI VÁLLAKOZÁS. TEHÁT AZ ITT KÖZZÉTETT ÁLLÁSOKÉRT KAUCIÓT VAGY EGYÉB ELLENSZOLGÁLTATÁST KÖVETELNI SZIGORÚAN TILOS! FEJVADÁSZ CÉGEK KÍMÉLJENEK! HA JOGÁSZ, KÖNYVELŐ VAGY HUMÁN-ERŐFORRÁS SZAKÉRTŐ VAGY ÉS ISTEN ARRA INDÍT, HOGY SZOLGÁLATKÉNT SEGÍTS AZ ÁLLÁSBÖRZE MUNKÁJÁBAN, KÉRLEK JELENTKEZZ.

Csapda

Pereg a vakolat.

Csepeg a csap.

A kígyó

saját farkába harap.

Nézed az órát.

Ideges vagy.

A szerelőt várod

s a lét hidegen hagy.

Hiába lesed.

Nem fog megjelenni.

Noteszében te vagy

a legutolsó senki.

Megint csak késnek.

Hosszú a sor

s a végére löknek

majd valahol.

Neved, az nincs.

Csak vonalkód vagy

s a számítógép előtt

kihagy az agy.

Azt mondják,

nem látnak, nem létezel.

Nem tudják,

a rendszerből hogy tűntél el.

A kereső

Tántorog a pusztában
az elgyötört vándor.
Nevemet üvölti
s szívében elátkoz százszor.

Sivatag testébe
hálni jár csak a lélek.
Csalogató csemege
a keselyűk népnek.

Konok, csontos keze
markolja a homokot.
Megszállottan ismétli,
mit korábban dohogott.

Szélhámos a nevem.
Belátom, nem vagyok bűntelen.
De ki vagy te, hogy játszol velem
s szenvedni hagysz szüntelen?

Ha világosság vagy igazán
s nem puszta, vaki végzet,
mutasd végre meg magad,
hogy férfiként szemedbe nézzek!

Ha mindenható vagy,
ragadd meg a lelkem!

A megbánásról (haiku vers)

Nem leszek társad

a színlelt megbánásban.

Nem könnyítem meg

dolgodat abban,

hogy bűnöd gyorsan átlépd

és megkönnyebbülj.

Csak komédia

s nincs mögötte megtört szív.

Aztán kinevetsz

a hátam mögött.

A megbocsájtásnak is

kell szilárd alap.

Isten előtt légy

töredelmes s utána

fordulj énhozzám.

Junkfood (Gyorsétterem)

Repkednek a magasban
a bűzölgő húsok.
Konzíliumot tartanak felettem
a nagy intellektusok.

Tálcákat hoznak-visznek
tele szavakkal.
Suttognak: ennie kéne már,
ámde nem akar.

Tengeri herkentyűk,
fénylények, rózsák,
tündérek, szívecskék
díszítik a rozsdát.

Trágyaszószos virágszirmok,
kandírozott béka,
nyálba mártott meztelenség,
Ámor ivadéka.

Agresszív kismalac
szájában citrommal,
minimal art kockafej
leöntve sommal.

Deres-dohos fantasy,
mangák, pengekarmok,
politika, háború,
véresszájú barmok.

Ifjúságod szerelme

Mikor elmentél,
sírtak a fák.
Lehullott róluk
a sok halott virág.

Haragos felhőkkel
teltek meg az egek.
Keselyűk köröztek
a fejed felett.

Szenilis ősszé
öregedett
az üde leheletű
kikelet.

Idegen szívek
kincseire vágytál.
Hiányod súlyát
nyögte a hazai táj.

Szívtelen délibáb
könnyen elcsalt téged
egy olyan vidékre,
hol értéktelen véred,

ahol szabadságod
kínzó magánnyá vált.
Megvetéstől meggyötörten
kívántad a halált.

Lehullott rólad
minden büszkeséged.
Szégyened súlya alatt
meghajlott térded.

Marcellinus

Testemre permetezett

valami eleven.

Végigzuhogott

gyilkos kezemen.

Szívembe égett

a sok forró gyöngy,

megtört alattuk

a súlyos közöny.

Addig játék volt

elvenni egy életet,

de Ő megrogyasztotta

büszke térdemet.

Nem védett meg

a patríciusok ruhája,

hiába voltam

a császár katonája.

Hasztalan akartam

magam megemberelni.

A valóságtól többet

nem mentett meg semmi.

Láttam,

mily tiszta fénnyel ragyog,

rájöttem akkor,

hogy csak porszem vagyok.

Örök szerelem (haiku gyöngysor)

Az ember hűtlen.

Ma szeret, holnap megcsal.

Csalfa, mint az árny.

Vak szeszély rabja,

és vágyai szolgája.

Ingatag nádszál.

Mert elhagy akkor,

mikor nem süt rád a nap

s épp nincs szerencséd.

Vagy hideg észlény,

ki csak azt hisz, amit lát.

S látja-e eszét?

Nincs tudós, aki

képletbe foglalhatja

a szeretetet.

Csak Aki meghalt

és feltámadt bűneid

bocsánatára, 

csak Az szeret még

ijesztő hűségével

öröktől fogva.

Saulus

Ím vonyít a rossz, kóbor eb,

kit a vére hajt.

Farkasnak hiszi magát

s keresi a bajt.

Gomolyog a völgyben

a megriasztott nyáj,

de úton van a Gazda

a gyilkos felé már.

Mint feszít az útonálló

az orom tetején!

Ócska csepűrágó csak.

most még nagy legény.

A pásztorkürt szavára,

a föld alatta

megindult hirtelen,

mint Jerikó fala.

Nem állt meg a dúvad

a Pásztor előtt,

mert kihívta maga ellen

a legnagyobb erőt.

Nem öllek meg.

Nehéz szülés

Erek között, inak között
zakatol az anyag.
Atomok rablánca alatt
izzad az akarat.

Nem jut ki a sárból
örökre bennragad.
Csontok börtöne rejti
a veszélyes vadat.

Feszül az agyvelő.
Vajúdni készül.
Nagy munkájához
a port hívja segítségül.

Farfekvéses a kérdés:
honnan a szeretet?
Miért van, hogy az ember
érte majd eleped?

Hiába a vallatás.
Nincs új a nap alatt.
A testhez kötött egó
boldogtalan marad.

Kétélű kard nélkül
a válasz bennreked,
mert csak az Alkotó
adhat feleletet.