Ifjúságod szerelme

Mikor elmentél,
sírtak a fák.
Lehullott róluk
a sok halott virág.

Haragos felhőkkel
teltek meg az egek.
Keselyűk köröztek
a fejed felett.

Szenilis ősszé
öregedett
az üde leheletű
kikelet.

Idegen szívek
kincseire vágytál.
Hiányod súlyát
nyögte a hazai táj.

Szívtelen délibáb
könnyen elcsalt téged
egy olyan vidékre,
hol értéktelen véred,

ahol szabadságod
kínzó magánnyá vált.
Megvetéstől meggyötörten
kívántad a halált.

Lehullott rólad
minden büszkeséged.
Szégyened súlya alatt
meghajlott térded.

De a te Istened,
Ki soha el nem hagyott,
küldött éjszakádba
vezérlő csillagot.