Éva vala az első nő,

Egy oldalbordából lett meg Ő.

Mindanyiunknak anyja,

Mert Ádám Őt akarta.

Ők uralták a paradicsomot,

Ősi szép világot,

Sok szelíd állatott,

Színpompás virágot.

Éva volt a gyenge,

Esze akár a penge.

Már akkor is többre vágyott,

Kergetett csalóka álmot.

Hű párjának mondta:

„Nincs egy cuki kis rongya,

Lábát szúrja a tüske,

Hogy legyen magára büszke?”

Teltek, múltak az évek,

Peregtek gyorsan a képek,

Almafa nőtt a réten,

Felcseperedett szépen.

Próbálom megfejteni az élet MIÉRT-jeit, de értelmi képességeimet ez a feladat bőven meghaladja. Ostobán bámulok hát kék kobakomból kifelé és értetlenül szemlélem a folyamatokat. Ahelyett, hogy a milliónyi probléma összefüggéseinek gordiuszi csomóját boncolgatnám, inkább azt vizsgálom, mit szeretnék én. Ezzel talán tudok kezdeni valamit.

Mindenek előtt élni szeretnék. Enni, inni, egy kuckót, ahol álomra hajthatom a fejemet, dolgozni, békességben, nyugalomban éldegélni, meg néha kiengedni a gőzt, kikapcsolódni, feltöltődni.

Európa a legszebb nő, vonzó és csillogó,

Büszke népek tették naggyá, a szívük lángoló.

Régi nemes patinája, épülete, tudománya,

Változatos művészete, komolyzene szeretete.

„Európa újra csendes!” Nem dörögnek fegyverek.

Nem hozza szél csaták zaját, nem hullanak emberek.

Nem döng a föld csizma alatt,

Vet is az, ki vígan arat.

Európa kacér nő és az lőn legfőbb dolga,

Hogy világot igazgassa bikán lovagolva.

Díszes, gazdag szép ruháját szél lobogtatja,

Dús kebleit megcsodálva, szívünk dobogtatja.

Néhány napja a szerelőt vártam. 

Időben érkezett. Amikor kiszállt és elindult felém, már tudtam, ő is SAURUS. 
Határozott mozdulatai, nem túl makulátlan munkaruhája és barátságos kézfogása, csak megerősítette feltételezésemet. Határozottan, gyorsan, pontosan végezte a dolgát, sajátos, leginkább a SAURUS-okra jellemző logika alapján. Nem beszélgettünk sokat, mégis pontosan értettem minden mozdulatát rezdülését, tudtam mit miért tesz. 
De kik is a SAURUSOK?

Ha választanod kéne, mond Te mit választanál?
Mi az mire titkon, bizakodva vágynál?

Hogy pusztuljon el gyorsan a szomszéd riskája?
Vesszen a kútjába fekete macskája?

Vigye el a sólyom, csirkéjét, kacsáját?
Török átok sújtsa, szeretett hazáját?

Aztán, csodálkozol, hogy tehén nélkül maradsz!
Elveszett macskádra a kutadban akadsz!

Elvitte a sólyom, csirkédet, kacsádat!
Még az ág is húzza szeretett hazádat!

Akkor talán rájössz, rosszul választottál,
Mert szeretet helyett, inkább átkozódtál! 

Tegnap hallottam: az időjárás manipulálható. Módosítható a felhőképződés, akár a tornádó haladási iránya is. Fiam szerint rémeket látok, nem kell mindennek bedölni. Ma pedig a TV-ben látom. Megdöbbentő! Már '68 óta létezik a technológia. Hol tarthat ma? Nagyjából ennyi idő elég is volt a globális katasztrófáig eljutni. 

Hol volt, hol nem volt. (Ez egy régi igazság, amire mesék épültek.)

A folyó mindkét oldalán éltek emberek. A bal partján élőknek volt munkájuk, kenyerük, de többet szerettek volna. Gyakran álltak a folyóparton és sóvárogva figyelték a túlsó partot. A másik part valahogy zöldebbnek tünt, magasabbak voltak a házak, éjszaka neonfényben pompázott a város. Egyesek szerint még a kerités is kolbászból készült.

Mások szerint meg ott sincs kolbászból a kerités. Valahogy így kezdődött az emberek megosztása.

Közhely: a hit, remény, szeretet, béke, talán az Isten is.

Közhely: a bizalom, tisztesség, barátság, emberség.

Közhely: a hagyomány, tapasztalat, örökségünk.

Közhely: hogy milliók éheznek, szomjaznak.

Közhely: hogy tönkretesszük környezetünket.

Közhely: hogy nem gondolunk unokáink jövőjére.

Ami fontos: karrier, gazdagság, pénz, hatalom, globalizáció, rohanás.

Bármi áron, másokon átgázolva, másokat kihasználva, legyőzve, semmibevéve.  

Miért is embertelen a bolygótok Földlakók?

A minap azon gondolkodtam, van e ereje a leírt, kimondott szónak.

Mi az a plusz, amitől egy írás jónak mondható? Gondolatok, érzések, hangulatok rögzitése a nyelv írásjeleivel. A különös benne, hogy a rögzités után, önálló életre kell.

Többé már nem függ az írójától. Évek, akár évszázadok múltával is képes ugyanazon

gondolatok, érzések, hangulatok közvetítésére, átadására. Fontos része az életnek, vagy pedig hiábavalóság? Nézzük hát a legnépszerűbb művet a Bibliát.