Hol volt, hol nem volt. (Ez egy régi igazság, amire mesék épültek.)

A folyó mindkét oldalán éltek emberek. A bal partján élőknek volt munkájuk, kenyerük, de többet szerettek volna. Gyakran álltak a folyóparton és sóvárogva figyelték a túlsó partot. A másik part valahogy zöldebbnek tünt, magasabbak voltak a házak, éjszaka neonfényben pompázott a város. Egyesek szerint még a kerités is kolbászból készült.

Mások szerint meg ott sincs kolbászból a kerités. Valahogy így kezdődött az emberek megosztása. Aztán a kolbászra vágyók eldöntötték menjünk át mind. Mindenki szeretett volna egy kicsivel jobban élni, ebben legalább egyetértés volt! Megfogadták hát a révészt, vigye át őket. Akkor még nem tudták, hogy nagyon sokba fog kerülni! A révész ahogy megigérte át is vitte őket, de megmondta, vissza nem hoz senkit! És tartotta a markát. Mindenkinek fizetnie kellett. Volt aki könnyen kifizette, volt akinek ráment mindene a kalandra. Volt akinek tényleg kolbászból lett a keritése, volt akinek háza sem volt, nem-hogy keritése. Telt múlt az idő, évek, évtizedek múltak. Egy kis csoport gondtalanúl él, a többség viszont gyakran lemegy a folyópartra, és sóváran kémleli a másik partot és azt mondja magában: "VALAMIÉRT A MÁSIK PART MINDIG ZÖLDEBBNEK LÁTSZIK"!