Éva vala az első nő,

Egy oldalbordából lett meg Ő.

Mindanyiunknak anyja,

Mert Ádám Őt akarta.

Ők uralták a paradicsomot,

Ősi szép világot,

Sok szelíd állatott,

Színpompás virágot.

Éva volt a gyenge,

Esze akár a penge.

Már akkor is többre vágyott,

Kergetett csalóka álmot.

Hű párjának mondta:

„Nincs egy cuki kis rongya,

Lábát szúrja a tüske,

Hogy legyen magára büszke?”

Teltek, múltak az évek,

Peregtek gyorsan a képek,

Almafa nőtt a réten,

Felcseperedett szépen.