Európa a legszebb nő, vonzó és csillogó,

Büszke népek tették naggyá, a szívük lángoló.

Régi nemes patinája, épülete, tudománya,

Változatos művészete, komolyzene szeretete.

„Európa újra csendes!” Nem dörögnek fegyverek.

Nem hozza szél csaták zaját, nem hullanak emberek.

Nem döng a föld csizma alatt,

Vet is az, ki vígan arat.

Európa kacér nő és az lőn legfőbb dolga,

Hogy világot igazgassa bikán lovagolva.

Díszes, gazdag szép ruháját szél lobogtatja,

Dús kebleit megcsodálva, szívünk dobogtatja.

Európa többre vágyik, nem adja föl álmát,

Nem adja föl nagyra törő, kacér, pajzán vágyát.

Eladta az érzéseit, eladta a testét,

Eladta a büszke lelkét, ez vezérli tettét.

Európa büszke dáma, nem sokat ad Ő a mára,

Szabadságot sokat várta, két háború meggyalázta.

Megfizetett sok rossz tettért,

Vér mocskolta nemes testét.

Európa kemény asszony, vágyott hatalomra,

Megbüntette Ő a bűnöst! Gondolj Triannonra!

Ártatlanul súlytott reánk, széttörte hazánkat,

Nem látta a könnyeinket, nem hall’ta imánkat.

Európa szeme könnyes, bánja már a tettét,

Mohó vágyának köszöni megérdemelt vesztét.

Embertelen érzésekért, mardossa a szégyen,

Szertefoszlott szeretetre vágyódik Ő régen.