Egy egyszerű, csak általános iskolát végzett parasztfiú, aki nem kapott vallásos nevelést – elszegődött az útépítőkhöz. Mivel az útépítő brigádban ő volt a legfiatalabb, az idősebbek rábízták a lakókocsik őrzését, az útszélen, míg ők begyalogoltak a közeli faluba, iszogatni, a fiú unalmában kiült a meleg nyári estéken az árokpartra és nézte a csillagos eget. Majd keresett magának egy csillagot és mindig azt figyelte merően. Így múlt el – számára igen kellemesen – sok nyári este.

„És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak. És elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.”

                                                                                                                      (Jel 11:18).

Életünk

( jul 30 2011 )

Tóth Attila. „A növekedés misztériuma” című könyve bevezetője. Mely könyv két részből áll, a másik része: „Növekedés az Igazságban”, mely feldolgozza a József életét a kulisszák mögül.

A most készülő könyv címe: „Hit versus vallás”

 „a létezés „tényét”, mint a Szeretet valóságát, olybá világította meg …”

Alaktalan,….  Csupán egy gondolat, egy fogalom volt, amit kapott kezdetnek, amely nem is tudatos.

Esszé az énünkről

Az ember a bukott természeténél fogva a környezetével alternatívákban viszonyul, aminek a vége mindig az énjének a védelme, vagy magasztalása. Ha Isten szemével látnánk magunkat, akkor mikor „önzetlen dolgokat teszünk felebarátunk érdekében” az esetek 80%-ban megdöbbennénk menyire a saját énünk a mozgatórugója, amit a saját érdekében tesz. Ezt az esszét azért írom, mert látom napjaink kereszténységét milyen sokat tesz.

Népszerűtlen ösvény

            Ülök az Istennel szemben,

            Kérdezem, hogy mi nincs rendben,

            Életem, mint puha bársony fodra,

            Lélegzetet vennem enged,

            Születni a csendnek,

            Más haszon itt és most nincs,

            Örömtől remegve szenved,

            Örök lelkemnek, nem volt több kincs.

Keresztfa

                   Hogyha fa lennék,

                             csak neki süvítenék,

                   csak neki zöldellnék,

                             csak neki könnyeznék.

                   S ha kérgem le is hántanák, nem bánnám,

                             hisz ezt tették hajdan „testvéremmel”, levágták,

                   s dacosan, büszkén mégis ott állt a magaslaton,

                             messze tekintve millenniumablakon.

 Keresztes Szent János

                                         A Kármel Hegyére vezető út

         Vaksötét éjszakában,

szerelem vágyától lángokban égve,

én boldog messze jártam!

Nem vette senki észre,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

         biztosan a homályban,

a titkos lépcsőn át utamra térve,

én, boldog, messze jártam!

Arcot, ruhát cserélve,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

         sötét és boldog éjjel,

titokban jártam, senki meg se látott,

nem láttam senkit én sem,

más fény nem is világolt,

egyetlen a szívemben égő láng volt.

Keresztes Szent János

SZERELEM ÉLÕ LÁNGJA