Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
De mit, s nem vethetek rád óvó
Árnyékot, mint tegyek, ha nem érinthetlek szellőként,
Sem friss forrásvízként dúslombú fa?
Ember vagyok és fizikai valómban nem, lehetek ott
Ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a
Hangommal vagy a kinyújtott kezemmel.
Lehet, hogy mire az érintés eljut hozzád, a testem
Már régóta az enyészeté.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak,
És az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó.
A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a
Csendből forrásozik."