"Várok rád, pedig tudom, hogy nem jössz el soha. Mennék hozzád, pedig tudom, nem megyek soha. Hiányzol, és ez a hiány nem múlik el soha. Szeretlek, pedig tudom, hogy Te nem szerettél soha. Hűséges vagyok hozzád, pedig tudom, ezt a hűséget Te nem érted meg soha. Érted élek, de ezt Te nem érzed meg soha. És mégis. Tudom, hogy soha, de van valami, ami több a tudásnál, és több a biztos „soha”-nál. Mintha egyszer már mindez megtörtént volna. Velem, velünk, mintha a levegő emlékezne és súgná, hogy volt egyszer már soha, és lett belőle mindig."