Édesek és mostohák

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy család. Az édesapának sok-sok gyermeke volt, édesek és mostohák. Az apa édes gyermekeinek mindent megadott, szépnek, értékesnek, gazdagnak vélte őket. Bár a mostohák is ott éltek vele egy fedél alatt, de nekik mindig mindenből csak a morzsákból jutott.
Azonban egyszer csak, mikor felnőttek a gyermekek, eljött a király és hívatta az apát:
- Hozd elő házad népét, mutasd, kiket neveltél azokból a gyermekekből, akikkel megajándékoztalak?!
- Nézd Uram, itt vannak...-mondta az apa, de csak a számára édes gyermekeket hívta ki. Méltatlankodott a király:
- És a többi? Hová tetted a többieket? Őket is mutasd meg nekem!
- De Uram, azok olyan csúnyák és rútak, gyengék és ostobák, értéktelenek és gonoszak, nem valók azok semmire sem. Nem illenek azok egy olyan Királyhoz, mint Te, felség, csak szégyellem őket.
De a király parancsot adott:
- Azért hozd elő őket is, én látni szeretném a többi gyermekedet is, mert Atyámnak, az idős Királynak el kell számolnom velük. Jelentenem kell, hogy megvannak.
Erre lehajtott fejjel, szégyenkezve előhívta mostoha gyermekeit az apa...
A Király nem szemével, hanem szívével vizsgálta meg a már felnőtt gyermekeket, körültekintett, írt valamit a homokba, majd odalépett a mostohák közül az egyikhez:
- Én Téged választalak. Mert én azért jöttem, hogy azokat hívjam, akik a világ szemében balgák és esztelenek. Azért jöttem, hogy védelmezzem a kicsinyeket és felkaroljam azokat, akiket a világ kitaszít.
A vérig sértett édesapa szégyenkezve és lehajtott fejjel szomorkodott. Így szólt hozzá a Király:
- Téged nem arra rendeltelek, hogy ítélkezz mások felett, hanem hogy irgalmat gyakorolj mindenkivel. Ne a külső felszínt nézd, hanem a szívet, mert ott lakik az ember!
Így lett a mostoha, csúnyácska leányból országot-világot szolgáló királylány, aki hitvesével, a bölcs és igaz Királlyal, valamint királyi udvaruk minden testvérével és barátjával élete végéig azon munkálkodott, hogy békében és szeretetben építsék azt az országot, amit az öreg és szerető idős Király rájuk bízott.