Megbocsátod-é?: Varróné Juhász Judit blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Dsida Jenő:
Megbocsátod-é?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port hintettem égszinkék szemedbe? Nap vagyok
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod? Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam? Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat? Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben? Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Aradiné Szabó Tünde üzente 16 éve

Nagyon szépek a be jegyzézeid!!
Üdv: Tünde.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Nagyon szép!Köszönöm:)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Nagyon szép. Köszönöm

Válasz

Baumgartner Ilona üzente 16 éve

Nagyon szép! Köszönöm!!!

Válasz

Spevi Éva üzente 16 éve

Kedves Judit!
Kérlek segíts hogy lehet ide képet feltölteni az íráshoz!
Előre is köszönöm Éva

AZ ÉN SZEMEIM

Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.

Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.

Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szitja;

nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.

(Rónay György)