Szabó Lőrinc  IMA A GYERMEKEKÉRT Fák. csillagok, állatok és kövek,szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok,szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út,vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat,fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa,tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap,csempészd zsebükbe titkos aranyadat. S ti mind, élő és holt anyagok,tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák,vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom.De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok,tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!