Az Anya szépségétől megígézetten, akinek arcát néznie szabad, Jelena Vaszilij látnoknő, telve örömmel és lelkesedéssel felteszi a kérdést, amelyet minden gyermek feltesz egyszer az édesanyjának: "Miért vagy olyan szép?"

Az Istenanya átfutó mosollyal az arcán válaszolt: "Szép vagyok, mert szeretek. Ha ti is szépek akartok lenni, szeressétek egymást."

Minden emberi szív vágyakozik a szépség után. A szépség boldoggá tesz és megnyugtat, az embert nemesebbé és jobbá teszi és értékesebbnek mutatja az életet. A szépség megnyitja az emberi szívet, míg a csúfság bezárja és megkeményíti. Ezért a szÍv irtózik a csúftól és vágyakozik a szeretetre. A világ ezért törekszik fáradhatatlanul a szépség felé.

Ezalatt nem a külső szépséget, hanem azt a sokkal jelentősebb szépséget értjük, amely az anyák, az apák, a testvérek, a gyermekek vagy egy barát szeretetén keresztül nyilvánul meg, vagyis az emberek közötti kapcsolatokon keresztül, a közösségen, Isten teremtményein és az emberi kéz alkotta műveken keresztül.

Mindannyian tudjuk, hogy egy szerető anya soha nem találná csúnyának gyermekét. S mivel szereti, soha nem tagadná meg. Ezért szép minden gyermek és ezért érzi minden gyermek az édesanyját a legszebbnek. Senki nem vonja kétségbe, hogy egy anyának a saját gyermeke a legszebb a Földön. És ezért szép minden ember, hisz gyermek marad, ha már felnőtté vált is. Minden ember szép és értékes, ha szeretik! A mi szépségünk a többi ember szépségében tökröződik, vissza! Felvetődik azonban a kérdés: miért van olyan sok boldogtalan ember és miért szab egyik ember olyan sok feltételt a másiknak, mielőtt kész lenne őt szeretetével megajándékozni? Hiszen semmi kétség nem lehet afelől, hogy csak egymást elfogadva lehetünk szépek és boldogok!

A felelet a szeretetre való készségünk hiányában s ugyanakkor szeretet iránti vágyunkban rejlik. Sem az évek, sem a kor, sem a betegség, sem más negatív hatás nem ronthatja meg a szépséget. Szépek vagyunk, hiszen a legszebb anya szeret minket. Minél intenzívebb a szeretetünk, annál könnyebben észrevesszük mások szépségét és ők is annál jobban felismerik majd a mi szépségünket.

(P. Slavko Barbarics O.F.M.)