Garai Katalin:Szeretet csokor... 

Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét, 
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét, 
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét, 
ez legyen az életedben a valódi érték, 
segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket, 
egy más napot, mely új reménnyel éltet, 
hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását. 
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót, 
kacagva futó csermelyt, kis patakot, 
örök hómezőt, egy mesevilágot, 
szívedben nyíló szerelem virágot, 
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot, 
víg kedvükből nyíló színes virágot, 
hogy elfelejtsétek a gonosz világot, 
illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt, 
kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt, 
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt, 
kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt, 
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat, 
és örökké tartó őszinte barátságokat... 

 
Osho: 

"Ha megismered önmagad, akkor megjelenik körülötted a szeretet illata, kisugárzása. 
A szeretet túláradó öröm. 
A szeretet akkor jelenik meg, amikor meglátod, hogy ki vagy; akkor már semmi dolgod a világban - 
csak annyi, hogy megoszd lényedet másokkal. 
A szeretet az, amikor rájössz, hogy nem vagy elválasztva a Léttől. 
A szeretet az, amikor ráébredsz, amikor megérzed, hogy organikus, 
orgazmikus egységben vagy mindennel, ami létezik. 

A szerelem nem egy kapcsolat. 
A szerelem lényünk egy állapota - semmi köze egy másik emberhez. 
Az ember nem szerelmes, hanem ő a szerelem. 
És természetesen, ha te vagy a szerelem, akkor egyúttal szerelmes is vagy. 
De ez csak egy eredménye, egy mellékterméke az eredeti oknak. 
Az eredeti ok, pedig az, hogy te vagy a szerelem. 

És mikor lehetsz te a szerelem?

 
Buddha 
A boldog középútról 

Buddha egy ideig abban a tudatban élt, 
hogy az önmegtartóztatás a tökéletes 
boldogság. Egy napon azonban két ze- 
nész haladt el a fa mellett, amely alatt 
Buddha elmélkedett. 
Ne feszitsd meg tulságosan a hú- 
rokat szitárodon, mert könnyen elpat- 
tannak mondta az egyik muzsikus. 
Igaz, de túl Iazán sem hagyhatom 
a húrokat, mert akkor egyetlen hangot 
sem adnak válaszolta a másik. 
Buddha e szavak hallatán megvál- 
toztatta életét, felhagyott az önsanyar- 
gatassal, es ettől fogva a "középső út" 
igejét hirdette: 
A túlfeszitett húr könnyen elpat- 
tan, mig a Iazára engedett nem muzsikál. 
Középen találjátok meg a boldogságot 

 

A Nő valóban csodálatos. 
Olyan erő birtokában van, amelyekkel ámulatba ejti az embert. 
Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni. 
Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét, és véleményét. 
Mosolyog, amikor sikoltani, szeretne. 
Dalol, amikor sírni, volna kedve. 
Sír, amikor boldog, és nevet amikor fél. 
Harcol, azért amiben hisz. 
Kiált az igazságtalansággal szemben. 
Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha jobb megoldást tud. 
Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. 
Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél. 
Szeretete feltétel nélküli. 
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. 
Boldog, ha barátai jól vannak. 
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. 
Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. 

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. 

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet. 
Csak egyetlen hibája van: 

ELFELEJTI MENNYIRE ÉRTÉKES. 

 
Teremts meg minden boldogságot, 
amit megteremthetsz; 
szüntess meg minden gyötrelmet, 
amit megszüntethetsz. 
Minden nap hozzájárulhatsz mások öröméhez, 
vagy enyhítheted kínjaikat. 
És az öröm minden egyes magja, 
amit mások szívében elvetsz, 
saját szívedhez hoz gyümölcsöt; 
míg minden szomorúság, 
amit embertársad gondolataiból 
és érzéseiből kiszedegetsz, 
gyönyörűséges örömöt 
és békét hoz lelked szentélyébe 

 

Ó mennyit öltöztettem díszbe szívemet, 
és mennyit vártalak...! 
Szépeket gondoltam felőled; 
egész lényed belengte enyémet. 

Ébredtem, s eszembe jutottál. 
Jártamban-keltemben a szívemben voltál. 
Ha tudnád, ha tudnád, hogy milyen szép voltál! 

Messze jársz már, 
de nem messzebb, mint mindig. 
Én pedig közel, hozzád, 
ki te-vagy, bennem-vagy, s talán nem-te-vagy. 

Csak a csend kell. 
Mert minden, mi több ettől, 
rosszabb. 

Időnként előkeresgélem a rég előkeresgélt, 
rád aggatott szépeket. 
A reményeket, a jókat és a világ-összeomlásokat. 

Olykor álmodom is. 
Álmomban belépsz lelkem kapuján, 
rátalálsz, majd összeölelkezel magamban hordozott 
tenmagaddal. 
Rácsodálkozol szépségére. 
Leülsz mellé, körülpillantsz, és jól érzed magad nálam. 
Én meg csak nézlek titeket. 
Csendben. 
Nem szólok semmit. 
Nem kell. 
Értesz. 

Aztán felébredek. 

A net alapfogalmai 

About Us - Rólunk 
Account - Azonosító 
Add - Hozzáad 
All - Minden 
Back - Vissza 
Channel - Csatorna 
Check - Ellenőrzés 
Close - Bezár 
Contact - Kapcsolat 
Country - Ország 
Delete - Törlés 
Download - Letöltés 
Edit - Szerkesztés 
Favorites - Kedvencek 
Free - Ingyenes 
Game - Játék 
Help - Segítség 
Home(page) - A honlap kezdő oldala, a főoldal. 
Image - Kép 
Language - Nyelv 
Login - Bejelentkezés 
Logout - Kijelentkezés 
Mail - Levél, levelezés 
Message - Üzenet 
More - Több ... 
Music - Zene 
New - Új 
News - Hírek 
Now - Most 
Online - Élőkapcsolatban, kapcsoltan 
Open - Kinyit, megnyitás 
Options - Választási lehetőségek 
Password - Jelszó 
Quit - Kilépés, kijelentkezés 
Save - Mentés 
Search - Keresés 
Select - Választás 
Select Language - Nyelvválasztás 
Send - Küldés 
Sent Mail - Elküldött levél 
Settings - Beállítások 
Shopping - Vásárlás 
Show - Megmutat 
Sitemap - Oldaltérkép 
Try Later!

 
Vedd kezedbe "Önmagad!" 

Kedves Ági ! 

Minden ember saját, belső "irányítórendszerrel" rendelkezik, ami az életét vezérli. Én "belső programozásnak" is nevezem, mert nem a tudatos cselekvésre, hanem automatizmusra épül. A "program alapját" felmenőinktől örököltük, génjeinken keresztül. Életünk első másodperceitől tanuljuk, gyakoroljuk szűkebb és tágabb környezetünktől ellesve a "mintát". Ez aztán az évek során automatizmussá, készséggé fejlődik. Legtöbbünk "robotpilótára" kapcsolva éli az életét.

Augusztus - Kisasszony hava 
Nyárutó - Új kenyér hava - Aranyasszony (Bőség) hava 

18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes. A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi. 

Az augusztus régi neve a rómaiaknál "Sextilis" volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot. 

Az "augustus" szó voltaképpen az "augur"-ra megy vissza, vagyis a madárjósra ("avi-ger"), akinek jóslata szerencsét jelent.