Augusztus - Kisasszony hava 
Nyárutó - Új kenyér hava - Aranyasszony (Bőség) hava 

18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes. A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi. 

Az augusztus régi neve a rómaiaknál "Sextilis" volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot. 

Az "augustus" szó voltaképpen az "augur"-ra megy vissza, vagyis a madárjósra ("avi-ger"), akinek jóslata szerencsét jelent. Célzással a császár példátlanul szerencsés pályafutására, a szenátus "a legszerencsésebb" (augustus) jelzőt találta a legmegfelelőbbnek. Ettől fogva csakugyan ezt a nevet használta Gaius Octavianus Julius Caesar. S ugyanúgy, ahogy Caesar nevéből általában rangjelzés lett "Kaiser", "császár" és "cár" formában, ugyanúgy lett az Augustus nevéből is rangjelzés: ettől fogva minden uralkodó a "sérthetetlen császári felség" jelzőjéül használta az "Augustus" nevet, a császárnék pedig az "Augusta" nevet kezdték viselni. A név maga mégis az "augusztus" hónapnév formájában maradt meg leginkább elevenen az emberek nyelvhasználatában. 

Népi megfigyelések: 
- ha forró az augusztus első héten, sokáig lesz hó a télen 
- ha sok az eső augusztusban, nem lesz jó bor a hordóban 
- az idő Bertalan napján (augusztus 24-én), olyan lesz az ősz 

Jeles napok augusztusban: 
Lőrinc napja (augusztus 10.) 

A jeles nap névadó szentjének emléknapja a néphagyományban fontos szerepet játszik. Egyes vidékeken úgy tartották, ha Lőrinckor esik az eső, a sárgadinnye lucskos lesz, rothadásnak indul, ehetetlenné válik. Az Ipoly menti falvakban az uborkára is kiterjesztették a dinnyével kapcsolatos megfigyeléseket: "Ugorkát eltenni csak Lőrinc előtt érdemes - mondták -, utána már haszontalan (rossz ízű) lesz." 
Lőrincet itt-ott a hazai vincellérek is megtisztelték, napjának időjárásából, összevetvén az ilyenkor megtartott hegybéli szőlőmustrával, a várható szüretet jósolgatták. Göcsejben várták a Lőrinc napi esőt, mondván: az jó bortermést ígér. E kivételtől eltekintve azonban általában a napsütéses, szép időnek örültek ekkor, mert az hosszú, szép őszt, és bőséges gyümölcstermést jelent. Nem véletlenül született az a régi kalendáriumi regula, miszerint: "Lőrinc napja, ha szép, / Sok a gyümölcs, és ép." 

Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.) 

Szűz Mária mennybemenetelének az ünnepe. 
Nagyboldogasszony napja jelentős szerepet játszik a néphagyományban, és számtalan paraliturgikus cselekedet fűződik hozzá. Egyes vidékeken, az ünnep előestéjén a hívő asszonyok a temetőben gyülekeztek, egy frissen ásott üres sír körül, a dicsőséges olvasót imádkozták, majd epikus énekben mesélték el Mária mennybemenetelének a történetét. 
A század elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás szokása. Az oltáron megáldott virágokat azután szentelményként őrizték, és bajelhárításra használták. Az épülő ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon. 
Nagyboldogasszony ünnepe számos vidéken dologtiltó nap volt, az asszonyoknak ilyenkor tilos volt kemencében sütni, folyóban fürdeni, kendert áztatni. A szegény kapások úgy tartották, ha Nagyboldogasszony napja fénylik, akkor sok jó bort ihatnak szüret után. 
Nagyboldogasszony a magyarok nagyasszonya, keresztény államiságunk kezdetétől hazánk, népünk védelmezője, oltalmazója. Ő a megváltó édesanyja, és neki jutott az a messiási feladat, hogy mindazok édesanyja legyen, akikért a Fia meghalt. Egy évezrede hozzá fohászkodik nemzetünk, hozzá szólnak legszebb népénekeink és hozzá fordulnak még ma is közbenjárásért költőink. 

Boldogasszony másnapja (augusztus 16.) 

Egyes történészeink szerint e napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja volt. 

Népi mondóka 

Ha Domonkos forró, 
kemény tél várható. 
Lőrinc-napja, ha szép, 
sok a gyümölcs, és szép. 
Bertalan szép idővel, 
az ősz is nekünk kedvel. 
Sűrű eső augusztusban, 
Jó mustot ád a hordóban. 

Mit jövendöl a 100 éves naptár? 
Közönségesen jó időre mutat, ha a juhok még estén is vígan ugrándoznak a mezőn, ha huzamosabb eső után a baglyok éjjel igen huhognak. Ha a szél a napjárást követvén változik. Ha a harmat reggel sokáig a faleveleken marad. 

A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek az augusztus hónapba: 

szűz (augusztus 23-szeptember 22). 

Az augusztusi égbolton a Nap az állatöv csillagképei közül áthalad a Rákon és az Oroszlánon. 

Szökőévekben az augusztus a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint a február. 

Az augusztus a csillaghullás hónapja. 

Augusztus 1. - Vasas Szent Péter napja. 

Szent Péter ünnepe, annak emlékére, hogy egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Péter napja a Muravidéken a szőlőtermelőknek dologtiltó nap, mert úgy vélik, a szemek lehullanának a fürtről. 

Augusztus 20. - István napja 

A magyar állam születésének 1010. évfordulója 

Ha jó az idő Istvánkor, akkor bőséges gyümölcstermésre készüljünk, de ha rossz idő járja, gyenge termést várjunk. Ha a cséplés befejeződött, akkor tartották általában Magyarországon a dologvégző ünnepséget. Ezen a napon általában mindenütt az új búzából őrölt lisztből sütik az új kenyeret. A bort, búzát, békességet, mint a kívánt bőség és a nyugodt munka jelképét mondogatták. 

Augusztus 24. - Bertalan napja 

Bertalan napját sok helyen őszkezdő napnak, a kánikulát végző napnak tartják. A szőlőkben elszaporodnak a seregélyek, meg kell kezdeni üldözésüket. Ennek érdekében kerepelnek, zajt ütnek a gazdák. 

Kerti kalendárium – augusztus 

Az augusztus még igazi nyári hónap. A különféle termésbegyűjtések mellett azonban olyan fontos kerti tennivalók is adódnak, amelyek a későbbiekre ugyancsak jelentős kihatással lesznek. 

A még ezután termést érlelő almák, körték esetében a gyümölcsök súlyával láthatóan túlterhelt ágakat támasszuk alá, nehogy lehasadjanak. Ha eddig elmaradt volna, még lekötözhetők vízszintest megközelítő helyzetbe, az ezt igénylő sövény és termőkaros vagy karcsú orsó formára nevelt fák hajtásai. Amennyiben túl sok a hajtás, akkor néhány már most tőből eltávolítható. Ha nem vagyunk biztosak a levágás helyességében, ehelyett csupán megcsavarhatók a tengelyük körül, amíg megroppannak, mert ettől is azután berakódhatnak termőrügyekkel, illetve erős továbbnövekedés helyett, termőkké válhatnak. 

Le kell metszeni a letermett málnavesszőket is, valamint az egyéb gyümölcstermő bokrok bármilyen okból pusztulásnak indult részeit. A koros gyümölcsfák ágain, törzsén megjelenő, erősen felfelé törő úgynevezett vízhajtásokat is tőben le szokás vágni, azok kivételével, amelyek az elpusztult, hiányzó részek pótlásához továbbnevelésre kínálkoznak. A gyümölcstermő növények ilyenkor még csak legfeljebb két-három ezrelékes töménységű lombtrágyázást kapjanak tápanyag-kiegészítésként és ezt is csupán egy-két alkalommal. Náluk az öntözést is be kell fejezni, hogy a hajtásaik időben, jól beérjenek. Elgyomosodniuk viszont, továbbra sem szabad. 

A szőlőtőkék főhajtásait és öt-hat leveles oldalhajtásait ilyenkor vissza szokás csípni és ez szükség esetén megismételhető. A hónaljhajtások ismételt kurtításán és a támasztékon túlnyúló hajtásrészek levágásán kívül, leszedhetők azok a levelek is, amelyek túlságosan beárnyékolják a fürtöket. Ez egyféle megelőző növényvédelmi eljárás is, a fürtpusztító gombás betegségek ellen. Ugyanezért a már rothadásnak indult fürtrészek is kicsipdeshetők hegyes ollóval, mielőtt tovább fertőznének. Érdemes időt szánni a fürtök túl sűrű bogyóállományának megritkítására is, kiváltképpen a tömött fürtű csemegeszőlő fajtáknál. A bogyók zsendülésekor, vagyis amikor kezdenek színeződni, elérkezik az utolsó kapálás ideje is. Az öntözést ilyenkor már ugyancsak be kell fejezni. 

A veteményesben most még vethető cékla- és spenótmag, más, már letermett növény helyébe is. Hasonlóképpen, akár másodterménynek, újravethető borsó, fejessaláta is, őszi fogyasztásra. Kapálni már nem szükséges azoknak a veteményeknek a talaját, amelyek levelei elborították a talajfelszínt, de időnként még közülük is kihúzgálhatók kézzel az elhatalmasodó gyomok. A paradicsomnál és a paprikánál továbbra is a rendszeres, legalább tíznaponkénti szedéssel segíthető elő további termés kifejlődése. Ha szükséges, a hónap végéig még öntözhetők és tápoldatozhatók a zöldségnövények. 

A virágoskertben már elvirágzott évelő virágok szükségessé váló áttelepítése is megkezdhető, hogy őszig, az ismételt öntözésük mellett, még jól begyökeresedjenek. Az elgyomosodott, sűrűn benőtt sziklakertrész szétszedésére és újratelepítésére is ez az időszak alkalmas. Most szaporíthatók azok az évelő virágok, amelyek már elvirágoztak és többtövűvé váltak, tehát a földből kiemelt tőrészük egyszerűen szétszedhető. Az elvirágzásuk után kell kiszedni a liliomhagymákat is, hogy szaporításukhoz leválaszthassuk oldalukról a sarjhagymákat. Ezek a nagy hagymákkal és az újonnan beszerzettekkel együtt, mielőbb kerüljenek visszaültetésre, a továbbnevelésükhöz alkalmas napos helyen, előzetesen jól fellazított nyirkos talajba, mert ha hosszú ideig éri őket szabad levegő, károsodhatnak. 

Ilyenkor lehet megpróbálkozni a bukszus, borostyán és másféle örökzöld cserje, valamint a törpe és kúszórózsák szaporításával is. A kis arasznyi hosszan levágott hajtáscsúcsúk lelevelezett alja, lehetőleg előzetesen gyökereztető hormonporba mártás után, keményre nyomkodott nyirkos homokba eldugványozva, befőttesüveg vagy fóliaborítás alatt többségében jól meggyökereztethető. Továbbneveléshez már jó minőségű földbe kell kiültetni. A nemes rózsatövek és más oltással-szemzéssel szaporított növények tövében előtörő úgynevezett vadhajtásokat, mielőtt megerősödnének, a földből kibontva, lehetőleg közvetlenül az eredési helyüknél le kell vágni. 

Az időközben kiszáradt, megritkult gyepfelület ilyenkor pótolható, illetve újítható fel új vetéssel, de az új gyepfelület kialakítására is ez az időszak szokott a legalkalmasabbnak bizonyulni. Ezt követően ugyanis még a tél beálltáig úgy megerősödhet az új vetésű fű, hogy legalább egy nyírást is megérhet. Még a teljes kinyílásuk előtt le kell vágni a sárga cickafark, szalmarózsa szálakat, akárcsak az egyéb szalmavirágok kinyílt virágokkal teli szárrészeit, hogy ezután tízesével összekötve, fejjel lefelé felfüggesztve, száraz, szellős, nem napsütötte helyen, jól megszáradhassanak a későbbi felhasználásukhoz. Az árvácska, a százszorszép és minden más kétnyári virág magját is el kell most már vetni, szabadföldi kis palántanevelő ágyásokba. A korábbi vetés kis növénykéi pedig már kipalántázhatók kiszemelt helyükre továbbgyarapodásuk érdekében, amit még a szükség szerinti öntözés is segítsen.