Vedd kezedbe "Önmagad!" 

Kedves Ági ! 

Minden ember saját, belső "irányítórendszerrel" rendelkezik, ami az életét vezérli. Én "belső programozásnak" is nevezem, mert nem a tudatos cselekvésre, hanem automatizmusra épül. A "program alapját" felmenőinktől örököltük, génjeinken keresztül. Életünk első másodperceitől tanuljuk, gyakoroljuk szűkebb és tágabb környezetünktől ellesve a "mintát". Ez aztán az évek során automatizmussá, készséggé fejlődik. Legtöbbünk "robotpilótára" kapcsolva éli az életét. Rábízzuk meggyőződéseinket, véleményeinket, értékeinket, gondolkodási módjainkat erre a "belső programozásra". 

Nincsen ezzel semmi probléma, amíg meg vagyunk elégedve az életünkkel. Ha a "belső programozásunk" eredményei összeegyeztethetőek saját belső világunkkal, értékrendünkkel, akkor elégedetten dőlhetünk hátra. 

De mi történik akkor, ha a "belső programozásból" fakadó végeredmény számunkra siralmas, szánalmas, elkeserítő? Bizony, ekkor ki kell kapcsolni a robotpilótát, és a saját kezünkbe kell venni az irányítást! 

Az igazság az, hogy az az ember, aki karba tett kézzel rábízza magát a "belső programozására", csak olyannak láthatja a világot, ahogyan a "robotpilóta" megengedi. Többségünk észre sem veszi, hogy folyamatosan a "sivatag" felett köröz, hiszen ez van "belekódolva". Amit tapasztalunk, a körülményeink, emberi kapcsolataink, szilárd, befolyásolhatatlan, megváltozhatatlan ténynek tűnnek számunkra. Mintha minden eleve el lenne rendelve. 

Mondjuk ki; tudatlanok vagyunk, mert úgy véljük, életünket csak "belső programunk", és a külső, velünk történő események irányítják, pedig ez nem így van! 

Saját sorsunkat mi irányítjuk a tudatalattinkba "behívott", "előreprogramozott" gondolatainkkal. 
Hiába akar az ember hegyeket, tengert látni, az örökös ("bekódolt") sivatag helyett, ha nem ő irányít! 
Mi a megoldás? Meg kell ragadni a botkormányt! 

Vedd kezedbe "Önmagad!" 
Élj tudatosan! 

Ha kihagyjuk saját magunk felé irányuló, elfogult érzelmeinket, és pusztán tényszerűen figyeljük önmagunkat, a valóságnak megfelelően fogjuk látni az életünket. Tisztán átlátjuk; mi teremtjük azt, ami az életünkben történik, és rajtunk múlik annak átalakítása, változtatása. Ekkor végre észrevesszük, hogy a sivatagon kívül léteznek hegyek, völgyek, tengerek.