Mickey Rourke az elfelejtett sztár, aki valaha a legnagyobb ígéretek közé tartozott, a nyolcvanas évek egyik legemblematikusabb színésze volt, akit az új Robert de Niroként emlegettek - aztán mégis alig lett belőle valaki. Elszúrta, elvagánykodta, vagy hogy stílszerűek legyünk, elarcoskodta, lévén az alkohol és a drog mellett egyben a plasztikai sebészet egyik korai áldozata is.

A ténynek, hogy hősünk nem igazán tudott mit kezdeni a hirtelen jött sikernek, lehet némi köze származásának is. Eredeti nevén Philip Andre Rourke, Jr. a New York állambeli Schenectady nevű kisvárosban született, igen szegény családba. Apja rendőrfelügyelő volt, két édestestvére és hat mostohatestvére volt, a család pedig sok helyen megfordult, függően apuka beosztásától. A kis Philip - hogy miért lett később Mickey, rejtély -, először baseball játékos szeretett volna lenni, miközben szorgosan jár iskolába, majd edzésekre. Mivel jókötésű, jóképű srác volt, sokan ajánlották neki, hogy próbálkozzon a színjátszással, így beiratkozott Lee Strassberg legendás iskolájába. És innentől kezdve hamar beindultak a dolgok. Steven Spielberg Meztelenek és bolondok című filmjében jelent meg először a filmvásznon, majd a United Artist stúdiót csődbe sodró bukásban, Michael Cimino A mennyország kapuja című kalandfilmjében tűnt fel egy mellékszerepben. A következő években sorra tűnt fel az évtized legeredetibb hangvételű filmjeiben: A test melege, Étkezde, Rablóhal. Adrian Lyne-hoz szegődik társul a Kilenc és fél hét-hez, mely akár szexszimbólummá válását is eredményezhetné (mint ahogy tette azt Kim Basingerrel), de partnernője úton-útfélen igyekezett ezt megakadályozni nyilatkozataival - többek között a "hamutartó embernek" hívta.

Az 1987-es év Rourke karrierjének fénypontja volt, hiszen eljátssza élete legjobb szerepét az Angyalszívben, majd a végletekig züllött alkoholista írót Charles Bukowski önéletrajzi ihletésű művén alapuló Törzsvendégben és egy agresszív, cinikus zsarut az azóta méltánytalanul elfelejtett A Sárkány évében - hasonló filmeket már sajnos ritkán csinálnak Ezután már nem tudta fenntartani az érdeklődést személye iránt: a sikersorozat a 90-es évek elején hirtelen véget ért. A Harley Davidson és Marlboro Man még megajándékozza Rourke-ot egy népszerű szereppel - és a motoros szenvedéllyel -, de ez a film már távol áll a korábbi remek darabok színvonalától. Eredményes színészkarrier híján zűrös magánélete helyezte őt a lapok címoldalaira.

Viharos házasságot folytatott az ex-modell Carré Otisszal, aki a kissé félresikerült erotikus Vad orchideák-ban volt partnere. Rendszeres veszekedéseik során többször megpofozta, végül Otis egy évvel házasságkötésük után, 1993-ban, elhagyta őt. Talán ennek az élménynek köszönhető, hogy Rourke a Francesco című filmben magát Assisi Szent Ferencet játszotta el, de ez a film sem volt sikeres. Hősünk csalódottságát és felgyülemlett energiáit a bokszolásban próbálta levezetni, el Marielito álnéven - igaz, tinédzser korában is bokszolt, nem is eredménytelenül. Profi versenyeken is játszott, ám többször kikapott, és vereségei miatt ismét a lapok hasábjaira került. Időközben éttermet nyitott, ám a sajtó ezt sem túlzottan értékelte, és olyan gúnyos mondatok láttak napvilágot, hogy Rourke biztosan a zsíros hajszálait nyomogatja bele a pizzatésztákba. Igen nehezen kezelhető személyiség: a Luck Of the Draw forgatásán kisétált a díszletből, mert a producerek nem engedték meg, hogy kedvenc kutyája, egy ronda chihuahua szerepeljen a filmben. Sokak mondták, hogy Rourke már aligha képes magáról levakarni a javíthatatlan botrányhős címkéjét és kétséges, hogy karrierje egyáltalán új erőre kap-e még. De Rourke eltökélte magát, hogy másodjára ne fusson ismét vakvágányra. Így vall erről: "Nagy küzdelem, de ott van a nappalok csillogása. Azt kérem az Istentől, adjon egy kis napfényt, mert ez alkalommal, tudom, mit kell tennem". Bármelyik elsőéves pszichológus hallgató megmondaná, ezek egy elkeseredett ember szava!

És a dolog megtörtént, Mickey-vel megtörtént a csoda, kisütött a nap! Nemrég láthattuk rosszfiúként két akciófilmben is - Volt egyszer egy Mexikó és a A tűzben edzett férfi -, majd feltűnt egy tényleg jó szerepben a Por című független filmben, ahol nagyon jó volt, aztán a Sin City óta megint mindenki rá figyel! Mickey egyenesen könnyeivel küzdött a Sin City londoni premierjén, mert elmondása szerint soha nem gondolta volna, hogy kap még egy második lehetőséget Hollywood-tól, azután, hogy a drogfüggősége kettétörte a filmkarrierjét. A 48 éves Rourke '90-es években már tulajdonképpen el is tűnt a filmvászonról, és csak ritkán, kifejezetten B-filmekben bukkant fel, mellékszerepekben, és akkor is általában negatív szereplőként. Időközben az arcát is felvarratta, ami az alkoholtól felpuffadt és a ringben péppé vert kinézetét még furcsábbá tette. Most Mickey Rourke nagyon hálás Robert Rodriguez rendezőnek második lehetőségért, hogy újraéleszthesse a színészi karrierjét. A Sin City-ben Rourke játssza az utcai harcos Marv-nak a szerepét. Érzéseiről így nyilatkozott: "Ahogy sétáltam a vörös szőnyegen, azt gondoltam: 'Ez most akkor tényleg megtörténik? Majdnem elsírtam magam. Nagyon hálás vagyok a második lehetőségemért. Padlón voltam, őrülten, teljesen készen. Nem érzem úgy, hogy ezt most megérdemlem. Egyszerűen csak hálás vagyok"

www.sulinet.hu