Kis türelmet...
A homeopátia ma is követett, több mint 200 éve létező, sok támadást megélt, esetenként félreértett, de sokak által mégis kedvelt és elismert orvosi irányzat, amelynek alapítása Samuel Hahnemann nevéhez fűződik. Legfőbb alapelve az úgynevezett hasonlósági törvény, amelynek értelmében a hasonlók hasonlókkal gyógyíttatnak (similia similibus curantur). A beteg azt a gyógyszeranyagot kapja homeopátiás hígításban, ami hígítatlanul adva az egészséges emberben kiváltja a beteg panaszaihoz hasonló tüneteket. Hahnemann sosem állította azt, hogy a hasonlósági elv kizárólag az ő gondolkodásmódjának eredménye, mindig utalt a nagy orvoselődökre, Hippokratészre és Paracelsusra, akiknél a homeopátiás gyógyítás egy-egy jellegzetessége már megjelent. Hahnemann vitathatatlan érdeme, hogy az elődök felismerését felelevenítette, módszertanilag átdolgozta és a gyakorlatba átültette.
Első pillanatban a homeopátiás terápia természettudományos szempontból talán képtelennek látszik. Aki azonban jól ismeri a gyógymód alapfogalmait, elsajátította jellegzetes gondolatmenetét, megérti, hogy ily módon célzottan aktiválhatók a szervezet saját védekező erői a betegségekkel szemben. A szervezet különböző védekező funkciói nélkül a gyógyulás nem is volna lehetséges és ezt az úgynevezett hagyományos orvosi iskola képviselői is elfogadják. A homeopátia olyan egyénre szabott gyógymód, amely a beteg ember egészét-testi és lelki tüneteit- egyaránt figyelembe veszi a gyógyszer kiválasztásánál. A gyógymód képviselői természetesen soha nem akarják módszerükkel a klasszikus orvostudományt feleslegessé tenni és támadni, hiszen vannak olyan betegségek és állapotok, amelyekben a szervezet saját védekező erőire nem lehet számítani, tehát homeopátiás szereket nem lehet sikerrel alkalmazni. Ezért az úgynevezett hagyományos orvoslás és a homeopátia nem egymás riválisai, hanem a beteg ember javát szolgáló, a betegségekben enyhülést és gyógyulást hozó, egymást kiegészítő gyógymódok.
Samuel Hahnemann ORGANON című művének első és második paragrafusa szerint: "Az orvos legfőbb és egyedüli elhivatottsága a betegek egészségessé tétele, amit gyógyításnak neveznek".
A gyógyítás legmagasabb eszménye az egészség gyors, kíméletes, tartós helyreállítása, illetve a betegség teljes mértékű elhárítása és megszűntetése a legrövidebb, legbiztosabb és legártalmatlanabb módon, könnyen érthető elvek alapján."
Komplementer medicina, nem konvencionális gyógymód kifejezések mind-mind a hagyományos gyógyító eljárásoktól eltérő gyógyító tevékenységet jelölik. A kérdés az, hogy miért fordul egyre több ember a természetes gyógymódok felé. Egyértelműen megállapítható, hogy azért, mert csalódtak vagy elégedetlenek a hagyományos orvoslással. Bizonyos természetgyógyászati módszerek befogadása az egészségügybe egyben azt is jelenti, hogy végre kontrollált keretek közé kerülnek azok a tevékenységek, amelyeket a tiltás miatt korábban hosszú ideig ellenőrizetlenül, felelősségvállalás nélkül, a beteget veszélyeztetve végeztek.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!