Hazamegyek

Én, ha tehettem,

mindig hazamentem.

Hiába volt egykor a határ,

a Hernád szépen elvezetett

bölcsőmhöz kedves csacsogással.

Ismerek ma is minden utcát ,

az óváros átjáróházait,

tudom, hol szállt meg egy-egy személyiség

a történelem állomásain.

A város képe, mint memóriámba égetett világ

bennem él tovább.

Álmomban járok itt is, ott is,

és ébren el nem tévedek.

Bennem van minden:

a házak szép sora,

a Dóm, a színház, az Orbán torony,

a Kovács utca, a park, az állomás,

a kettős hársfasor, a Regina Pacis,

ahol először szolgáltam az oltárt,

a Deák Ferenc utca, ahol születtem.

Én mindíg haza mentem,

és itt otthon vagyok,

hiába hallok kevés magyar beszédet,

a házban hiába van ma hivatal,

ahol gyermekként játszadoztam.

Otthon vagyok e megcsinált közegben,

nem érdekel e torzzá formált massza.

Otthon vagyok, ha nincs is hová mennem,

ha már rokonra csak temetőben találok.

Otthon vagyok!

Most, hogy eltűntek a fizikai határok,

 – lélekben bennem sose voltak –

még közelebb jöttek a hegyeim!

Enyém a Tátra és a Beszkidek,

otthon vagyok a Magurán is,

nekem dob tajtékot a Poprád,

a Dunajec nekem mond mesét,

Dobsina engem hűt le nyáron,

Branyiszkó büszkén engem köszönt,

ha egyszer-egyszer arra járok.

Ezt soha, senki el nem veheti!

2

Együtt élt velünk ezer évig,

és vált nemzetté tán száz éve

 a Felvidéki szlávság.

Ki a birtokos, és mi hát a birtok?

Minden városban ékszerként csillog

sajgó történelmünk százezer köve,

és ezt le sem lehet tagadni!

Én otthon vagyok  Árvában és Terebesen,

Iglón, Késmárkon és Eperjesen,

Makovicán, Lublón és Sároson,

Trencsén és Lőcse mind az én városom,

és otthon, otthon, otthon vagyok Kassán!

Ne merje senki elvitatni, hogy

szűkebb hazám legyen

e szent föld, ahol születtem!

Az sem zavar, ha más is érez kötődést,

másnak is földje ez a föld,

de az enyém is, és enyém mindhalálig!

Ha osztozom, jókedvemben teszem!

Emelt fővel haza fogok menni azok közé,

kik mást állítanak…

Hazamegyek és hirdetni fogom,

nem távolról jött egy kedves rokon,

hanem

én jöttem,

e föld bús szülötte,

és nem érdekel, mi van körülötte!

Itt van gyökerem, éltem talaja,

és megérkezem

 Kassára,

haza!

Gyömrő, 2008. 03. 03. SZLD.