Gyalog járok.

Gyalog járok, de nem bánom,

A világot jobban látom.

Ha megbotlok egy-egy kőben,

Félrerúgom elmenőben.

Meglátom a futó felhőt,

A libbenő, színes kendőt,

Látom is, és nemcsak nézem

A mosolyt lányok szemében.

Kezemben a vándorbotom:

A jelenből jövőt hozom;

Bánat elől el nem szalad

Lábam, amely csendben halad.

Érzem, hogyha valami fáj,

Hallom, hogyha sikolt a táj.

Ha koldussal találkozom

A fél cipóm neki adom.

Gyalog járok, de nem bánom!

Enyém minden futó álom,

Visszanézni is ráérek,

S továbbvisznek az emlékek.

Mende, 2002. november 23.

Szabó László Dezső