Egy szál virág emlékeim csokrából.

Kezembe vettem rég írt leveled,

és símogattam a kezed nyomát…

Éreztem magamon bársony-szemed

csodálkozó, de meleg mosolyát.

Szép volt szomorú, halvány, édes arcod.

A gondolat olyan közelbe vitt,

mintha élne aranyba vésett karcon,

úgy néztem vádló gyémántkönnyeid…

Szabó László Dezső