Abnormitás – kiút

Furcsa világ van manapság, minden meg van fordítva, aki mindig csak hazudott, most az igét ordítja. A kék eget zöldre festi, a levegőt lilára, orbitális hazugságot zúdít rá a világra!

Abnormitás a normális, aki nem így cselekszik, elárasztja rút rágalom, s ezek között leledzik!  Teljesítsd ki önmagadat! De miből, ha semmi vagy? Liberális lélek nincsen, s hiányzik az ész, az agy!

Multikulti! Ez a jövő! A fehér bőr túl sápadt! Most színes kell, sőt sokszínű! Ez kell ma a világnak! Az eszedet sose használd! Megmondják, hogy mit tegyél. Egy a fontos, hogy mihamar kezes rabszolga legyél! Fogyassz, zabálj! Ma fiú légy, holnap melles, szőke csaj, holnapután celeb lehetsz, majd éltet a vad ricsaj!

A kultúra? Minek az már? Az etika puszta gát, az erkölccsel mire megyünk? Dugj fel inkább egy banánt! Gyermek? Szülők? Család? Nemzet? Barbár, ósdi ősiség! A gyönyörű, új világban mindez apró semmiség!

Ez e furcsa világ képe. Jól gondold meg, tetszik-e? Ha nem szorítod az öklöd, meg nem menthet semmi se!

Térj vissza a gyökerekhez, őrizd féltőn múltadat, mert a jövőd – hidd el nékem – csak a múltadból fakad. Söpörd magadról a piszkot!

Nézz az égre! Ne felejtsd, ebben a fordított világban segítséged ez a vers! Megmutatott minden fertőt, és a kiút sem csalárd, három szóban van kimondva: Isten, Haza és Család!