Kényszer, szükség, igény?

              Újra tollat ragadtam, hogy kifejtsem véleményemet és azt megosszam az olvasóval az alkotmányozásról.

               A FIDESZ-KDNP frakció, a kormányzat ellenében az ellenzékben lévő Jobbik, LMP és az MSZP látványosan negligálja az alkotmányozás folyamatát. Az MSZP minden eszközzel gátat akar vetni ennek a folyamatnak, mert tudja, hogy az új alaptörvénnyel a „dicső múltat” nem eltörölni, de le lehet végérvényesen zárni.

              Tegyük fel tehát az első kérdést: van-e alkotmányozási kényszer? Nyilvánvalóan nincs. Mi indokolja mégis, hogy a többség új alaptörvényt kíván alkotni? A jelenleg hatályos alaptörvény első mondataiban de facto kijelenti önmaga ideiglenes jellegét. Az össze-vissza történő, de szükséges módosításokkal ez az alkotmány úgy néz ki, mint egy ütött-kopott gúnya, amely ugyan be- és lefed, de tele van mindenféle fércelt folttal. Indok lehet az is, amely teljesen és egyértelműen lelki, erkölcsi jellegű

              Az 1949-es alaptörvény egy idegen katonai megszállás és kíméletlen politikai-katonai nyomás alatt született.

              Az akkori szovjet főparancsnokság (főparancsnok?) közölte – a fáma szerint – ha nem fogadja el a parlament az általuk, illetve vazallusaik által letett szövegű törvényt, akkor a megszállók minden erőt bevetve elkobozzák és elszállítják az összes fellelhető élelmiszert Magyarországból. A módszer ismert, a szerencsétlen Ukrajnát büntette ezzel Szálin elvtárs, 5 millió ember pusztulását okozva.

              Nos ez az 1949-es alkotmány ilyen körülmények között született. A vörös diktatúra árnyéka egészen idáig kivetül.

              Ezért is szükséges egy új alaptörvény megalkotása, amelyet demokratikus körülmények és szabályok alapján választott képviselők kétharmados többsége alkothat meg.

              Új ruhát kell adni a magyar közjognak és demokráciának, mely magán viseli az európai demokratikus fejlődés és jogrendszer minden alapértékét, de ezzel együtt, egyenrangúan, és kifejezetten nemzeti és magyar.

               A szavak és az írott betűk ereje nagy. Ezzel a határozott erővel kell deklarálni azokat a tradicionális magyar értékeket, melyek az 1.100 éves kárpát-medencei történelmünk legfontosabb, megtartó elemei: a keresztény alapot, a nemzet határokon túlérő egységét, az élet a magyar élet védelmét, a Szent Korona nemzeti tudatba épülő szakralitását és védelmét, történetével összefüggő jogfolytonos azonosságát, a barna és a vörös diktatúrák megbélyegzését, a nemzetellenes tevékenyégben részt vevő személyek névszerinti megbélyegzését és bírói elítélését, a az áldozatok kártérítését, rehabilitációját utódaikra nézve is.

              Miért is van erre szükség? A proletárdiktatúra „himnuszában szerepel: : „a múltat végképp eltörölni”. Ez egy szándék. Egy akarat, sőt követelmény volt évtizedeken át.

              Persze ezt sem ők találták ki, 1805-ben Talleyrand mondta napóleonnak, aki megkérdezte, mit csináljon a magyarokkal? Vegye el őseit, múltjukat, és azt csinál velük, amit akar.

              Egy nemzeti közösség fundamentális megtartó ereje a közös múlt, minden kudarcával és minden dicsőségével. Tudja-e a mai magyar közvélemény, hogy Árpád pozsonyi csatájának stratégiáját és taktikai elemeit ma is tanítják a West Point-i katonai akadémián az Egyesült Államokban?!.

              Ez az összetartó erő növekszik akkor, amikor a legújabb tudományos eredmények jóval túlmutatnak visszafelé az időben 1.100 évnél!

              Kiderült, hogy biológiai-genetikai szempontból számunkra eddig nem ismert, vagy elhallgatott, letagadott „rokonnépek” kerülnek elénk.

              Erre a múltra – Európán belül és tőle keletre – joggal büszkék lehetünk. Ez a jogos, szerény, de határozott nemzettudat kell, hogy megjelenjen az új alaptörvényben. És ez természetesen nem minden! Az  u.n. sarkalatos törvényeknek ezekre az alapokra támaszkodva kell meghatározniuk a demokratikus, modern magyar, 21. századi társadalmunk működésének kereteit.

              Az alkotmányozással kapcsolatban felmerült még egy kritikus kérdés. Ebben a fontos, korszakalkotó tevékenységben törekszik-e megegyezésre a többség?

              Úgy gondolom, bizonyos határok között igen, azonban furcsa lenne, ha egy olyan párttal egyezkedne, amely nyíltan vállalta a diktatúra egypártjával a jogfolytonosságot, amely kongresszusán az Internacionálét énekelte! Soraikban ma is ott ülnek a vörös diktatúra akkor vezető pozícióiban lévő figurái és azok biológiai és szellemi gyermekei is.

              Az általuk képviselt „értékrenddel” és ideológiával nem lehet, nem szabad és nem is kell egyezkedni.

              Nem életszerű és normális az a helyzet, ahol a kifosztó a kifosztottal egyezkedne bármilyen kérdésben. A választók eldöntötték 2010-ben, hogy a szociálliberális politikából és politikai vezetésből elegük van.

              A népszavazás igényével kapcsolatban bennem azért egy-két kétely felmerül. Természetesen a legmagasabb szintű legitimációt az új alkotmánynak egy elfogadó népszavazás adná, de biztos vagyok abban, hogy azt nem szavazná meg mindenki, minden egyes szavazásra jogosult polgár. Előre látható az ismert szoclib reakció: lám az emberek jó része, - ha nem is a többség, - nem akarja ezt az alkotmányt!

              Emlékszik-e valaki arra, hogy a most érvényben lévőt kik és milyen parlament fogadta el? Hol maradt akkor a népszavazás az újjáfoltozott alkotmányról? Igaz, más volt a történelmi helyzet is.

              Tudomásul kell vennünk, hogy most ebben a kérdésben sem lesz tökéletes a nemzeti egység. Nem lesz, és nem is lehet a dolgok természeténél fogva. Ebben a tudati, szellemi, lelki, gazdasági helyzetben a magyar társadalom egy része – a valós ismeretek hiányában, valamint az „átnevelés” és agymosás eredményeképpen  még értelmezni sem lenne képes az ezzel kapcsolatos alapfogalmakat – sajnos-.

              A szavak, fogalmak, értelmezések mesteri, évtizedeken át folyó kitekerésével buzgón szolgálta a szoclib értelmiség a szellemi ködösítést az utóbbi 64-65 évben!

              Így én talán nem ragaszkodnék a népszavazáshoz. Az új alkotmány legitmitását nem csökkenti a mai joghelyzet, csak más dimenzióba helyezi azt teljesen demokratikus módon.

              Még egy érv az alaptörvény halaszthatatlan megalkotása mellett: a jelen helyzetben a társadalom működésének egésze változásokra szorul, és ezek a változások, a megújulás, - nem tűr halasztást. Az állam és a társadalom alapja a világos, érthető, jól felépített, összefüggéseiben koherens jogrend. Ennek alapja pedig csak új alkotmány lehet. Az idő sürget, a siker lehetősége adott. Magyarország és a magyar nép most példát mutathat a világnak, hogy az eddig működő, de most csődbe jutó társadalmi és gazdasági filozófiák helyett valami mást kellene megpróbálni.

              Úgy érzem, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy világosan megmondjuk az embereknek, miről van szó. A történelem mindig igazolta a nemzetért dolgozó politikai elitet, és megbüntette a népellenes rezsim kiszolgálóit és rezidenseit.

              Minden magyar ember a nemzet része, és minden polgártársunkhoz így kell közelednünk. Az aztán már más kérdés, elfogadja-e a közeledést, vagy nem, kezet szorít velük, vagy nem.. tudomásul kell végre mindenkinek venni, hogy igenis létezik egy másik alternatíva egy dinamikusan fejlődő és gyarapodó társadalom megteremtésére.

              Az új alaptörvény megszületésének pillanatától olyan erőt és magabiztosságot fog adni a magyar társadalomnak, a magyar nemzet egészének, amelyre történelmünk során kevés példa volt.

               2011. február 16. Szabó László Dezső