Eltelt egy év idősebb lettem,

Remélem egyszer majd megértitek mit miért is tettem.

 Nehéz döntések,amik kételyeket tártak fel bennem,

Sok fájdalmam el kellett fednem.

Hihetetlen mennyi minden változik egy év alatt,

Úgy látszik az idő felettem is elszaladt.

 Mintha most is itt lennél,és soha nem is mentél volna el,

De már más az érzés,mert másként kelek fel. 

Tudom már nem járhatom be ugyanazokat a dombokat,

 Nem törölhetem le újra és újra a vérfoltokat. 

Azért,hogy próbáljak normális életet élni,

Muszáj voltam bizonyos dolgokon túllépni 

.

A szavak sokszor nagy súllyal rendelkeznek,tudnak boldog,de éppúgy fájó pillanatokat is okozni.Az érzések kifejezésére legalkalmasabb közlésmód.Vágyakat ,Indulatokat tudunk kifejezni ezáltal.A beszédünk a szavaink benyomást keltenek rólunk.Szerintem jó dolog,ha valaki szépen kitudja fejezni önmagát.Segítségünkre válnak,szükségünk van rájuk.Nekem segít,hogy kiírhassam magamból a  fájó vagy boldog pillanataimat,gondolataimat.Vannak a megjátszott üres szavak,az őszinte,és az imává fonódott szavak.Kommunikáció nélkül hiányosak lennénk azt gondolom.Viszont vannak érzések,amelyeket szavakba sem lehetne önteni.Például a fájdalomét.

Amennyi rossz annyi jó is kijárt az élettől,

Mondhatom sok tapasztalatot nyertem az évekből.

Gyengeségeim mik erősségé váltak javamra,

Ezúton mindig vigyázni fogok saját magamra.

Amennyi gyűlölet annyi szeretet is megférkőzik bennem,

Sokszor nem tudtam mi volt a helyes,mit is kellett volna tennem.

Mindig megszereztem amit akartam,

Bármit megtettem,ezért sokat is haladtam.

Erős voltam akkor is ,amikor már nem volt hitem,

Azt hiszem egy pillanatra elvesztettem a szívem. 

Mi egykor fontos volt ,mára semmivé lett,

Mert jön az új, jön az újabb tett.

Égszín kék,a nap oly szép,a boldogság szárnyain szállunk,és minden olyan jó mint rég.

Fénylő csillagok tánca járja át szívem,mint folyó zubogása cseppenne szivárványszínben.

Pompás ragyogás,egy mesevilág hova nem kell más,úgy talán nekem is könnyebben menne a boldogulás.

Adni reményt reménytelenségének,azt hittem ez majd jót tesz becsületességének.

De ő rossz,rosszabb nem is lehetne,tudom rajtam kívül senki sem szeretne.

Mi volt szerelem elmúlt már rég,Lehet jó is volt,de többet nem kérek még.

Emlékszem gyermekkorom minden fénylő pillanatára, a fájdalmakra ,a nyüzsgő utcákra a szeretett emberekre.Emlékszem arra a pillanatra,amikor már semminek sem láttam értelmét,és csak a fájó kimondatlan szavak maradtak meg bennem.Otthon? Van akinek a nyugodt békés szeretetteljes környezetet jelenti,van akinek a menekülést és a poklot.Azt hiszem mindkettőt megéltem. Menekülni? Van értelme? Vajon tényleg fog minden változni úgy ahogyan mi azt szeretnénk?Gyermekként nem voltam biztos abban,hogy mi a jó és mi a rossz választás.

Nyár van a nap is simogat , a talaj is izzik a felperzselt vágyaktól

Érzéki volt, kedveztek nekem ezek a jól csengő szavak

Tetszik ahogyan használod a hazugság színes fortélyait,mert tudom tőled csak ennyi telik.

Nem kérek átlátszó szépen megjátszott törődésedből egy jól színlelt mosollyal megfűszerezve 

Bár valljuk be, jól játszod színjátékod fénylő dallamát,mert magad is elhiszed,hogy igaz lehet.

Érezd mámorító illatát,miközben beléd mélyeszti fullánkjait

Van értelme hogy léteznek ,hisz maradandó sebet tudnak okozni

Nekik aztán van érzésük!

A sorsunk megvan írva,viszont kezünkbe vehetjük az irányítását ,változtathatunk rajta, írhatjuk saját történetünket. Tehetjük rózsaszín köddé vagy csupa pokollá. Az élet sokszor nehéz választásokat dob az utunkba. A döntés adott...Összetépnék minden fájó emléket mik mély nyomot hagytak bennem.Bárcsak megtalálnám a feledés módját.. Újraírnám sorsom minden pillanatát,szebbé,s jobbá tenném. Elképzelem a boldogság képét mit magam előtt látok. Számomra a boldogság az,amit nem kaptam még meg amire vágyom.

Mindig kerestem az utat ,ami erőt adott,hogy tovább folytassam.Szerettem,csalódtam,és újra megbíztam mint mindenki más.De bármi történt soha nem adtam fel,megküzdöttem a halállal is.Itt vagyok,mert van még dolgom,még nem érhet véget minden.Kaptam lehetőséget,esélyt,több kitartást rengeteg tapasztalatot.Élek a lehetőséggel.Nem kell ,hogy sokan szeressenek,és sem szeretek mindenkit,csak az (értékeseket) Megkaptam mit akartam , közben elvesztettem a legfontosabbat,Itt az ideje,elengedem...Nincs mi arra késztetne,hogy emiatt tönkre tegyem magam egy életre.Mostantól nem lesznek bizonytalan lépések,megválogatom kit engedjek magamhoz közel.Mostantól én diktálom a szabályokat,nem lesz szív mi félrevezetne többé.Kerestem mindig valamit és valakit,amiben,akiben támaszt találhatok.Kerestem egy célt egy álmot amiért küzdeni kell.Kerestem a helyes utat,szép álmokat ,mik erőt adtak.Nehéz volt félretenni az érzéseimet.Mindig kerestem egy jobb életet,hogy boldogabb legyek.Eljött a pont mikor már senkinek nem szeretnék megfelelni csak saját magamnak.Nincs szükségem ilyenekre,csak saját magamra,csak önmagamért harcolok.Elengedek mindent mi bánt,többé nem hallgatom a múlt zaját.Nem nézek vissza,nem nézek hátra csak előre,biztos ettől kapnék majd erőre.Tudom,hogy ennek is meg van a kára,de már nem érdekel minek mi az ára.