Emlékszem gyermekkorom minden fénylő pillanatára, a fájdalmakra ,a nyüzsgő utcákra a szeretett emberekre.Emlékszem arra a pillanatra,amikor már semminek sem láttam értelmét,és csak a fájó kimondatlan szavak maradtak meg bennem.Otthon? Van akinek a nyugodt békés szeretetteljes környezetet jelenti,van akinek a menekülést és a poklot.Azt hiszem mindkettőt megéltem. Menekülni? Van értelme? Vajon tényleg fog minden változni úgy ahogyan mi azt szeretnénk?Gyermekként nem voltam biztos abban,hogy mi a jó és mi a rossz választás. Melyiket válasszam,kivel legyek melyik a helyes döntés?Nehéz volt elhinni,hogy ennyi rossz után jöhet még a jó,csak reméltem hogy egyszer még boldog is lehetek.Mi egykoron boldog gyermekkacajjal telt udvar mosolyt csalt arcomra,Mára csak elmúlt gyerek emlékképemnek színes pillanata.Üressé vált minden,tudom már semmi sem lesz olyan mint régen.Talán csak túl nagy jelentőséget adok a dolgoknak,vagy talán csak azért teszem,mert nem kaptam meg azt amire vágytam? Ha most elmennék biztos vagyok benne már senkiért sem lenne kár,mert jól tudom lesz még ki HAZAVÁR.