Amennyi rossz annyi jó is kijárt az élettől,

Mondhatom sok tapasztalatot nyertem az évekből.

Gyengeségeim mik erősségé váltak javamra,

Ezúton mindig vigyázni fogok saját magamra.

Amennyi gyűlölet annyi szeretet is megférkőzik bennem,

Sokszor nem tudtam mi volt a helyes,mit is kellett volna tennem.

Mindig megszereztem amit akartam,

Bármit megtettem,ezért sokat is haladtam.

Erős voltam akkor is ,amikor már nem volt hitem,

Azt hiszem egy pillanatra elvesztettem a szívem. 

Mi egykor fontos volt ,mára semmivé lett,

Mert jön az új, jön az újabb tett.

Küzdöttem ,s küzdök is még,mert a jóért tenni kell,

És ha nem teszünk soha nem jön el.

Ha van kiért tenni ,tegyünk is érte,

Még akkor is ,ha ő ezt nem is kérte.

Ez egy rögös út nehéz feladni magunkat,

Megmásítani szavunkat,

Hogy tegyük jobbá, ameddig csak lehet,

Mindent megteszek,hogy majd egyszer veletek legyek.

A családnál nincs fontosabb ez nem is kérdés,

Azt gondolom ebben a szóban van a legtöbb érzés.

Mert aki nem sírt eleget ,nem tapasztalt sokat,

Lehet nem értékelné azt,amit megtettünk utat.

De én mindig megfogom tenni,amit majd kell.

Mert jól tudom,ÉN SOHA SEM ADNÁM FEL!