Elmúlt mi volt,mi egykoron boldog és színes hely volt.Ott nőttem fel én.Dombok alatt szorosan átölelve egymást,mély kötelék fűzött egymáshoz.Megvolt minden amit akartam,szeretet megértés,fogtad a kezemet.Pillangóként szálltunk,volt szabadság,nem voltak határok.De döntse el mindenki saját magában,mit jelent a szabadság,menni vagy maradni?Melyik a helyes út?Egyszer csak minden darabokra hullt,eltört a szárnyunk,többé nem tudunk együtt repülni.Folyton ezt ismételgetem magamban: Engedd el!Nem élhetsz örökké a múltban,tovább kell lépned!Egyedül maradtam,a szívem terheli a bánat.Nem volt maradásom,nem bírtam elfogadni az ürességet,mindenki elment én itt maradtam.Mennem kellett,újrakezdeni mindent,és abban bízni hogy jobb leszDe nem így történt,Egy részem mindig ott marad (veled).
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!