Mindig kerestem az utat ,ami erőt adott,hogy tovább folytassam.Szerettem,csalódtam,és újra megbíztam mint mindenki más.De bármi történt soha nem adtam fel,megküzdöttem a halállal is.Itt vagyok,mert van még dolgom,még nem érhet véget minden.Kaptam lehetőséget,esélyt,több kitartást rengeteg tapasztalatot.Élek a lehetőséggel.Nem kell ,hogy sokan szeressenek,és sem szeretek mindenkit,csak az (értékeseket) Megkaptam mit akartam , közben elvesztettem a legfontosabbat,Itt az ideje,elengedem...Nincs mi arra késztetne,hogy emiatt tönkre tegyem magam egy életre.Mostantól nem lesznek bizonytalan lépések,megválogatom kit engedjek magamhoz közel.Mostantól én diktálom a szabályokat,nem lesz szív mi félrevezetne többé.Kerestem mindig valamit és valakit,amiben,akiben támaszt találhatok.Kerestem egy célt egy álmot amiért küzdeni kell.Kerestem a helyes utat,szép álmokat ,mik erőt adtak.Nehéz volt félretenni az érzéseimet.Mindig kerestem egy jobb életet,hogy boldogabb legyek.Eljött a pont mikor már senkinek nem szeretnék megfelelni csak saját magamnak.Nincs szükségem ilyenekre,csak saját magamra,csak önmagamért harcolok.Elengedek mindent mi bánt,többé nem hallgatom a múlt zaját.Nem nézek vissza,nem nézek hátra csak előre,biztos ettől kapnék majd erőre.Tudom,hogy ennek is meg van a kára,de már nem érdekel minek mi az ára.