Égszín kék,a nap oly szép,a boldogság szárnyain szállunk,és minden olyan jó mint rég.

Fénylő csillagok tánca járja át szívem,mint folyó zubogása cseppenne szivárványszínben.

Pompás ragyogás,egy mesevilág hova nem kell más,úgy talán nekem is könnyebben menne a boldogulás.

Adni reményt reménytelenségének,azt hittem ez majd jót tesz becsületességének.

De ő rossz,rosszabb nem is lehetne,tudom rajtam kívül senki sem szeretne.

Mi volt szerelem elmúlt már rég,Lehet jó is volt,de többet nem kérek még.

Használj fel saját boldogságodra,váljak kívánságodra.

 De nem! Elég volt! Nem bírom ezt a terhet,nincs már semmi mi jóvá tenné tetted.

 Én mondtam! ügyelj szavadra,segítettelek javadra! Nem változtál,most már vigyázz saját magadra!!!!!!!!!