Elengedted a kezem,nem fogod már soha,de az élet próbára tesz,és velem mindig oly mostoha.Ne hívd,ne keresd.Neked vannak érzéseid? miért is érdekeljenek engem a kéréseid?Elfeledni engem,mintha nem is lettem volna,és miért is csodálkoznál,ha mindenki téged okolna?Igaz,ez egy hatalmas űr,hogy soha nem voltál mellettem,rájöttem neked soha sem kellettemNem kaptam meg mit vártam volna,törődést kis szeretetet ki átkarolna.Nem féltettél,nem vigyáztál rám, mindez hiába késő már.Nem nyújtottál felém soha törődést se választ,számomra soha nem voltál igazi támasz.Szükségem lett volna a megértésre,kellet volna egy anya! kinek ha bármit mondok nem lesz rám rossz szava.Te elmentél ,de igazából soha nem voltál mellettem, amúgy is általában magamat neveltem.Nem hiányzol,elfeledtelek végleg már, te azt gondolod érte úgy sem kár,Nincs ki haza vár!Nem szeretted gyermeked,eldobtad magadtól,többé nem bocsájtok meg,én már leszarlak magasról.Nem vagyok rád büszke,te se legyél magadra, tudod hogy ezt soha sem tagadtam.Eldobni valakit,ki csak a tiéd ,de látom neked megérte kiért.Túl sok lenne a kérdés minek nincs már alapja, azt hiszem ez már mind csak szívem haragja.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!