Nincs a világon szebb szó, mely hangzana
Többet ér a drága kincsnél minden egyes szava.
Éjt nappallá tesz, dolgozik teérted,
Tudom te kis fiam, ezt még nem érted meg.

Kora reggeltől Ő késő estig fárad
Szeretete mégis egyre jobban árad.
S ha baj éri véletlen, ezt a kicsiny házat:
Övé a legnagyobb gond fájdalom s bánat.

Mikor beteg voltál úgy aggódott érted,
Lesve mozdulatod, szíve veled érzett
Segített és ápolt, ott volt mindig nálad
Sohasem kerülte el a betegágyad.

Ő kulcsolta össze imára a kezedet,
Féltő szeretettel figyelte léptedet.
S hogyha játék közben megszúrtad a kezed,
Csókkal gyógyította a megsérült helyet.

Mikor vidám voltál, veled együtt örült,
S hogyha rosszat tettél, arcára bánat ült.
Tanított és nevelt, így intett a jóra:
„Drága kicsi fiam, ne feledkezz róla!”

Végül kérdezhetnéd: ez angyal ki lehet?
Kiből így sugárzik az erő és szeretet.
Ez az angyal, fiam, nem is lehet más
A te gondos, áldott Édesanyád.

Bánszki Árpád 1952