Kegyelemben elhordozni a szenvedést
„Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte” (Filippi 1:29)

Olyan hitre van szükségünk, ami nemcsak a jó dolgok idején hisz Istenben, de akkor is megtart, amikor rossz dolgokon megyünk át. A Biblia azt mondja: „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben…” (1Péter 3:14-15). Isten előrelátó, nekünk azonban csak visszapillantó tükrünk van. Akár göröngyös akár sima tehát az út, amire elhívást kaptál, a hozzáállásod a dicsőítés legyen, elismerve, hogy Krisztus az életed ura. Józsefet eladták rabszolga-kereskedőknek, de ez oda vezetett, hogy megmenthette családját. Az oroszlánok barlangja Dánielt a királyi tanácsba juttatta. Krisztus egy meglepő várandósság útján lépett be a világba, és egy igazságtalan halál által váltotta meg.

Hiszed azt, amit a Biblia tanít, hogy végeredményben semmilyen szerencsétlenség nem végzetes? Aranyszájú Szent János hitte. Ő volt Konstantinápoly püspöke Krisztus után 398-tól 404-ig. Melléknevét ékesszólása miatt nyerte, kiváló szónok volt, és hatásos beszédekben ítélte el az egyházban jelenlévő korrupciót és a gazdagok fényűző életmódját. Emiatt a hatóságok kétszer is száműzték. Ő azonban ezt mondta: „Mitől félnék? A haláltól? Hiszen tudom, hogy nekem az élet Krisztus, a halál nyereség. A száműzetéstől? Hiszen az Úré az egész föld, és minden, ami betölti. A vagyon elvesztésétől? Hiszen semmit sem hoztunk e világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. Amitől a világon rettenetes, azt én megvetem, és csak mosolygok azon, ami jó van benne. A szegénységtől nem félek, gazdagságra nem vágyom. A haláltól nem húzódozom.” Ilyen az, amikor valaki a szenvedéseket kegyelemben hordozza.