JÁNOS SZERETETE ÉS HÜSÉGE
"És
mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Isten
szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is
őbenne."
(I. Ján. 4,16.)
Az a bizakodó szeretet és önzetlen odaadás, amely János
életében és jellemében megnyilatkozott, kimondhatatlan értékű
tanításokat nyújt a keresztény egyháznak. Némelyek úgy mutathatják be
őt, mint aki az isteni kegyelemtől függetlenül bírt e szeretettel,
azonban János büszke és becsvágyó volt. Csekély sérelmekért is gyorsan
neheztelt...
János vágyakozott hasonló lenni Jézushoz, és az Ő szeretetének átformáló
hatása alatt szeliddé és alázatossá vált. Én-jét elrejtette Jézusban.
Szorosan egyesült az élő „Szőlőtővel”, és így isteni természet részesévé
lett. A Krisztussal való érintkezésnek mindig ez lesz az eredménye. Ez
az igazi megszentelődés.
Az ember életében lehetnek kirívó hibák, ha azonban Krisztus tanítványa
lesz, az isteni kegyelem hatalma új teremtéssé teszi őt. Krisztus
szeretete átformálja és megszenteli. Azonban nem az Övéi azok a
személyek, akik keresztényeknek vallják ugyan magukat, de hitvallomásuk
nem teszi őket jobb keresztényekké az élet minden viszonylatában és nem
teszi őket Krisztus képviselőivé természetükben és átalakult
jellemükben. /SL. 41./
János a valódi megszentelődés áldásának örvendett. De figyeld meg, hogy
az apostol nem állítja magáról, hogy bűntelen. A tökéletességet azáltal
keresi, hogy Isten arcának világosságában jár. Bizonyságot tesz róla,
hogy az az ember, aki vallja, hogy ismeri Istent, de mégis áthágja az Ő
szent törvényét, meghazudtolja hitvallomását... Miközben szeretnünk kell
azokat, akikért Krisztus meghalt és munkálkodnunk kell üdvösségükért,
ne alkudjunk meg a bűnnel. Ne egyesüljünk a lázadókkal, és ne hívjuk azt
szeretetnek. Isten elvárja népétől a világ e korszakában, hogy álljon
ki az igazságért, amiképpen János is kiállt rendíthetetlenül az
igazságért az ő korában a lélekölő tévelygések ellenében. /SL. 48./
Kommentáld!