Urunk, Istenünk, előtted összeroppannak a térről és időről alkotott méreteink, előtted a legcsodálatosabb emberi tudás is csak töredék. Megközelíthetetlen fényesség vesz körül. Te mindettől egészen különböző! Hát riadjak föl már végre gyermekes képzelgéseimből, gondolatszegény csacsogásaimból, kikopott imaformuláimból, egyhangú kegyeskedéseimből! Vedd el tőlem fennhéjázó önbizalmamat, azt a fölényes biztonságérzetet, amelytől gyakran azt hiszem, sokat tudok és már nyugodt, megelégedett, sőt büszke is lehetek e tudálékosságomban. Istenem, szabadíts meg az önteltségtől!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Gerzsenyi Sándor - A hegyek.