Uram!

Mikor terád emlékezem,
És nevedrõl elmélkedem:
Betöltesz új reménységgel,
Túláradó örvendéssel,
Ó, Jézusom, ó, Jézusom! (EÉ 380,4)

Hálát adok neked, Szabadító Jézusom, az Atyától öröktõl fogva született valóságos Isten, és Szûz Máriától született valóságos ember, hogy engem, elveszett és megítélt embert megváltottál minden bûntõl, megszabadítottál a halálnak félelmétõl és az ördögnek hatalmából, és a magadévá tettél. Nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága véreddel, ártatlan szenvedéseddel és haláloddal. Hadd legyek hát mindezért egészen a tied, hadd szolgáljalak igazságban és hûségben utolsó szívdobbanásomig! Ámen. (A Kis káté nyomán)