Istenem,  kell  a  vihar.  Te  seprűzöd  ki  vele  világunkat.  Feneketlen
   mélységekbe és hatalmas  magasságokba készteted  tekintenünk, melyek  közé
   bele van akasztva  ez a föld,  s rajta mi,  emberek. Új meglátásokban  van
   részünk, új érzések fakadnak lelkünkben. Vajúdik a világunk. De  bizalmunk
   nem rendül meg benned: a vihart lecsendesíted, és ha sok gyötrelem  között
   is, de biztosan születnek tisztultabb és melegszívű lelkek.