Aranyosi Ervin: Költészet napi gondolatok
Aranyosi Ervin: Költészet napi gondolatok Magyar vagyok, költő a lelkem.
Az életet kell ünnepelnem!
Síppal és dobbal, forgó tánccal,
nem törődve béklyóval, lánccal.
Verssel vidítva lelkedet,
mutatva szebb jövőt neked! Magyar vagyok, de több is annál,
Isten fia, s ha elfogadnál,
megmutatnám, hogy mit kell tenned,
a jó utat, amin kell menned!
Az utadat, melyet ha járod,
az egész Föld a jó barátod. Költő vagyok, hát verset írok,
a te nyelveden nevetek, sírok.
Szeretlek és ha megértenéd,
szíved dobogná e szép zenét,
s a szeretettől lángra gyúlna,
szeretni ő is megtanulna. Vezessen hát a gondolat,
dobd sutba napi gondodat,
s bújj már elő és lépj a fényre,
szeretettel nézz minden lényre!
Ültesd el jövőd magvait,
éltető nyomot hagyva itt! Magyar vagyok, a MAG-vető,
új életet elültető,
s ha megérted, s nekem csak ez kell,
eggyé válsz te is a szeretettel,
s szórod magját e szép világba,
boruljon hazánk élő virágba! Éltessen jóság, szeretet!
Nyisd ki a szíved, s szemedet,
s hagyd teremteni bűvös elméd!
Hiszem, ha léted ünnepelnéd,
s hinni is tudnál önmagadban,
boldog lennél a pillanatban! Magyar vagyok, s költő is egyben,
s hiszem, élhetnénk szeretetben,
s hiszem, ha szívünk együtt dobban,
élhetnénk mától sokkal jobban,
s lehetnénk együtt boldogok,
– szeretve rátok gondolok! Aranyosi Ervin © 2015-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva