Nyisd fel szemünket!

Nyisd fel szemünket, Uram,

hogy megláthassunk Tégedet

fivéreinkben és nővéreimkben.

Nyisd meg fülünket, Uram,

hogy meghalljuk annak kiáltását,

aki éhezik, fázik,fél,

s akit leigáztak.

Nyisd meg szívünket, Uram,

hogy megtanuljuk egymást szeretni,

mint ahogyan Te szeretsz minket.

Add nekünk ismét Lelkedet Ura,

hogy nevedben

egy szívvé és egy lélekké forrjunk.

Ámen.

Aranyosi Ervin: A sors könyve

Vajon elhiszed, hogy sorsod meg van írva?
Emiatt bosszankodsz, ettől fakadsz sírva?
Vajon ki írta meg? Talán az Úristen?
Neki nincs oka rá, hogy  lelket veszítsen!
Ám ha nem Ő, akkor ki írja e könyvet?
Ki okoz örömöt, s csal szemedbe könnyet?
Ki rendez itt drámát, olykor vígjátékot?

Aranyosi Ervin: Őszi fák

Lám, a megfáradt fák
levelüket ejtik,
a nyár üde zöldjét
végképp elfelejtik.

Harmatcsepp a könnyük,
hajnalban zokognak,
meghajolnak szélnek,
múló évszakoknak.

Színes levelekkel
takarják a földet,
színpompás varázzsal
búcsúzkodnak tőled.

Ha lehull a levél,
álom száll a fákra,
színes avarszőnyeg
terül a világra…

Aranyosi Ervin © 2014-09-28.

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod- nem azért, mert látod az arcán, hanem , mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj- és tudod, hogy nem kellett volna. Nem csak neki, neked is sajog, azonnal.
A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot. Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, és az örökkévalóságot éled tovább:látod, hogy bimbóban ott a virág, virágban a hervadás, és az elhervadt virágban , az új élet csírája.

A szeretetről

Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret.

Gyürüs István:   

"A lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, HŰSÉG, szelídség, mértékletesség." (Galata 5:22.)

Az ünnepet nem a díszlet teszi ünnepé, hanem a belőlünk áradó szeretet. A szeretet egyik legszebb kifejezése a hűségben nyilvánul meg. Ez a szó, és amit takar, mintha feledésbe merült volna. Elhalványult rokoni kapcsolatok, kihűlt barátságok, zátonyra futott házasságok, széteső családok a hűség hiányát mutatják.