Imádság:

   Istenünk, szenteltessék meg  a te neved!  Nemcsak szavakkal kell  imádnunk
   Téged, hanem méltókká  kell lennünk Hozzád,  közelebb kell jutnunk  Hozzád
   erősebb szeretettel. Mert Te  nem vagy immár a  bosszúálló, a csaták  ura,
   hanem az Atya, aki a béke ölén a boldogságra tanít. Amen.
   G. Papini

Juhász Gyula: Húsvétra


Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény

LÁMPÁSOMBA TÖLTS OLAJAT!

Nekem már nem szabad várni.
Rövid az élet, napja fogy.
Nekem nem adatnak mindig
felemelő pillanatok.

Nekem minden kell, vagy semmi!
Bennem az élet követel!
Hívó szavamra válaszolj!
Jön az alkony: sietni kell!

Hajamba görcsös két kezem
beletúr: rémült éjszaka!
Gyújtanám a lámpásomat:
Lámpásomnak nincs olaja!

Árnyak suhannak a falon,
Véremben forró lüktetés.
Hol az olaj? Hol az olaj!
A szívem csupa kérdezés.

– Példázat jut az eszembe:
Ötnek lesz, és ötnek nem lesz.

JERUZSÁLEM

Jeruzsálemmel szemben kelet felé
ott halt meg Jézus,az Olajfák hegyén.
Úgy szerette a negy csendet ott,
ahol az olajfa suttogott.
Úgy szerette a hegy hajlatát,
a zajos tömeget,a magányt,
a zajló tengert ,a csendes éjeket,
ha feketék lettek a magas hegyek.

A nagy város ott,a hegy tövén,
békén pihent a Jordán ölén.
Nem zavarta semmi a csendet:
Csak Jézus sírt a város felett.
S míg álmodott a város a mélyben,
vihar dúlt a Megváltó szivében:
,,Jeruzsálem ,Jeruzsálem" - sírta,
s az Olajfák hegye visszazúgta.