- Sáfrány: görcsoldó, izgató, szemgyógyító, hurut csillapító szer. Az ára meglehetõsen borsos és nagy adagban használva káros az egészségre.

- Só: étvágytalanság és hasmenés ellen, valamint vizelettisztítóként és köptetõként hatásos.

- Fokhagyma: gyulladáscsökkentõ, étvágygerjesztõ, fertõtlenítõ hatású, magas vérnyomás és érelmeszesedés elleni hatásos szer. Sós ételek alkotóeleme, apróra vágottan vagy péppé zúzva.

- Gyömbér: rendben tartja a beleket, gyomorerõsítõ, étvágyjavító, vértisztító, erõs illatú, kissé csípõs ízû gyökér. Frissen vékony szeletekre vágva, összezúzva vagy szárítva porrá törve fõként karis ételek ízesítésére használják.

- Agar-agar: fehér tengeri moszat, zselatin helyett használják édességek megkötésére.

- Asa-foetida (aszatgyanta): a fokhagyma szagú, csípõs, keserû ízû étvágyjavító s nõi bajok ellen hatásos szer. Indiában hagyma és fokhagyma helyett zöldséges ételeket ízesítenek vele.

- Ánizsmag: hurutoldó, szélhajtó, emésztést serkentõ hatása miatt elmaradhatatlan része az indiai étkezésnek. Evés után rágcsálják. Ezenkívül édességek, savanyúságok ízesítõje.

- Babérlevél: indiai változata nagyobb levelû, ízre is eltér a miénkétõl.

Indiában a tipikus tálalási forma a thálí, mely nevét a tálból kapta. A thálí tulajdonképpen egy nagy peremes, rozsdamentes fémtálca, számos apró csészével (katóríval). Van amikor a tálcát friss banánlevéllel helyettesítik, a tálkákat pedig a tálon lévõ bemélyedések pótolják. A thálín a rizs, csapáti vagy puri köré sorakoztatják fel a különbözõ fogásokat: dálokat, zöldséges karikat, édes-csípõs csatnikat, a savanyú-ecetes pácban eltett savanyúságokat.

Az indiai háziasszonyok naponta háromszor fõznek mivel az elõzõ étkezésbõl megmaradt, állott ételt nem szolgálják fel. A kész ételt azonnal, frissiben tálalják. A menük általában 3-4 fogásból állnak, figyelve arra, hogy az ételekben a különféle színek, aromák, illatok, ízek, formák harmonizáljanak egymással, a cél ugyanis az, hogy az evés az ember összes érzékszervének nyújtson élvezetet. A helyesen összeállított étrendben egyaránt szerepel valamilyen csípõs, savanyú, édes, keserû, lédús és száraz étel.

Az urad és a mung rokonai a sutari (rizsbab), a matki (borsóbab) és a lobia (tehén bab). További hüvelyesek a lóbab (kulthi), a jácintbab (sem), a kardbab (badá-sem) és a galamb bab (thuvar). A csanát más néven bengáli dált, ami nem más mint a csicseriborsó, Kisázsiából, illetve a Kaukázus térségébõl eredeztetik. Az indiai változata kisebb mint az európai, viszont sokkal gyorsabban érik. Az indiai apró csana magokat vagy egészben fõzik meg, vagy lisztté õrölve sokféle édességbe, csatnikba használják, de a legfinomabb rántott zöldségek, panírok is csicseriborsó-lisztes masszából készülnek.

Az indiai háziasszonyok leírhatatlanul sokfajta zöldségbõl válogathatnak a piacon. Óriási a választék. A nálunk ismeretes zöldségek - paprika, paradicsom, káposzta, sárgarépa, paszternák, spenót, saláta, fehér és piros retek, cékla, krumpli, karfiol, csemege kukorica padlizsán, zeller, karalábé, uborka, zöldborsó, sárgaborsó, lencse, csicsóka, sokféle bab és tök - mind kapható. A számtalan ismeretlen zöldség közül talán a legkedveltebb a hölgyujj, melynek sokféle elkészítési módját ismerik.

Indiában a legeldugottabb helyen - még az országutak mentén - is hûtött italokat kínálnak. A választék óriási, számtalan ásványvízbõl, szénsavas üdítõbõl és valódi - mangó, lime lemon (zöld citrom), narancs, ananász stb.- gyümölcslébõl lehet válogatni. Észak-Indiában szeretik a rózsa italt, országszerte a limonádét (nimbú pánit), dél Indiában pedig az ananászos vizet és a kardamomos tejet. A nagy melegben azonban legjobban a jeges páni vagyis a jeges víz fogy.

A legtöbb Indiába látogató turistát kellemes meglepetésként éri a kiválóbbnál-kiválóbb ételek hatalmas választéka, de különösen az, hogy ezeknek az ételeknek a zöme egyáltalán nem hasonlít az Indián kívül elterjedt különbözõ curry-s készítményekhez. Ha az ember végigutazik Indián körülbelül olyan ételváltozatossággal találkozik, mintha Európát járta volna be. Az ételekben északról dél felé haladva jelentõs regionális változékonyság figyelhetõ meg.

4. Fényképezni sok helyen tilos (repterek, egyes hidak, vízierõmûvek, stb.). Történelmi emlékhelyeken gyakran csak a belépõjegy kiegészítéseként megvásárolt fénykép-videó jegy megvásárlása ellenében lehetséges. *  Ügyelni kell azonban arra, hogy a helyi rendelkezések szerint maximum 10 ezer USD-t lehet az országból kivinni , és azt is csak akkor , ha a belépéskor ezt deklarálta. * Hétjegyûrõl nyolcjegyûre változtak az újdelhi telefonszámok. A régi számok elé egy kettes (2) került.