Hát eljött az idõ, muszáj volt elvinni a macskákat, hogy az ivartalanítás megtörténjen.

Ciluska és Gerzsonka nem szívesen, de belenyugodott, hogy az utazókosárba tettük õket. Pötyikét is szerettük volna betenni, de bizony nem volt hajlandó. Már hárman kergettük a szobákban, a végén a falra felakasztott ruhák mögé bújt, úgy tudtuk nagy nehezen megfogni, de "foggal-körömmel hadakozott".

    A cicák megérzései: Sajnos Pötyi cica nem tért haza többet!

    Ciluska nyáron megszülte a két kiscicát, de komplikáció lépett fel a szülés után és kórházba került.

A gazdi egy nagy kosarat biztosított a cica családnak, mégis baleset történt, mert a cicamama - valószínûleg a fájdalmai miatt - nem vette észre, hogy ráfeküdt az egyik cicára, aki elpusztult (õ volt Csíkoska).

Miután az anyamacska kórházba került, Pötyikét, a megmaradt kiscicát a lányom etette - jobb híjján - egy játék cumisüvegbõl, hogy legalább õ megmaradjon.

    A cicák fekhelyét az elõszobában helyeztük el külön-külön. Mindkettõ megtanulta melyik a saját fekhelye. A tiszta víz és az evõtányérok szintén ott vannak egy tálcán. Az ivótálkát közösen használják, de az evõtányérjukat kijelölték maguknak. Mindegyik tudja, hogy melyik a sajátjuk. Bár Ciluska jobban szereti a hasát, és amit a Gerzson nem fogyaszt el, azt õ sokszor megeszi.

Napközben nem használják a fekhelyüket, hanem a lányom (gazdi) ágyán szundikálnak, de a felségterület fel van osztva.

    A két cica világra jöttét a lányom segítette elõ. Ha nincs ott, akkor a két cica elpusztult volna, mert a köldökzsinór rá volt tekeredve a két cicára.

A cicamama rendesen táplálta õket, szépen nõni kezdtek.

Származásukat tekintve anyjuk kóbor cica volt. Így fajtájukat igazándiból nem tudtuk hova sorolni.

A lányom egyszercsak azzal állt elõ, hogy szeretné hazahozni a két cicát, mert õ segítette a világra õket. Karácsony közeledtével nem volt szivem megtagadni a kérését, így a cicák otthonra, szeretõ gazdikra találtak, mert idõközben én is igen megszerettem õket.